Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Noioso è divenuto all'anima mia il vivere: lascerò libero il corso alle mie parole contro di me: parlerò nell'amarezza dell'anima mia.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Dirò a Dio: Non voler tu condannarmi: fammi sapere il perché in tal guisa mi giudichi.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 Parrà egli forse a te ben fatto il calunniarmi, e l'opprimer me opera delle tue mani, e favorire i consigli degli empj?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Son eglino forse gli occhi tuoi occhi di carne? E la tua vista sarà ella simile a quella dell'uomo?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Sun eglino forse i giorni tuoi come gli giorni dell'uomo, e gli anni tuoi simili agli anni dell'uomo?
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 Onde tu abbi da ire indagando le mie iniquità, e investigando i miei peccati,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 Per sapere che nulla ho fatto di empio, e non v'ha chi possa sottrarmi alla tua mano.
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Le mani tue mi lavorarono, e tutto parte a parte mi impastarono, e sì di repente mi atterri?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Di grazia ricorditi, che qual vaso di fango tu mi facesti, e nella polvere mi tornerai.
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Non fosti tu forse, che mi spremesti qual latte, e mi rappigliasti come latte acquagliato?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 Di pelle, e di carne tu mi vestisti, mi tessesti di ossa, e di nervi:
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Mi donasti vita, e misericordia, il tuo favore custodì il mio spirito.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Abbenchè tu queste cose nasconda in cuor tuo, io però so che di tutte hai memoria.
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 Se io peccai, e per un tempo mi perdonasti: perché non permetti, che io sia mondo dalla mia iniquità?
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 E guai a me se io fossi empio; e se giusto fossi, non alzerei la testa satollo di afflizione, e di miseria.
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 E per la superbia mi prenderai qual lionessa, e in maniera portentosa tornerai a tormentarmi.
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 Tu novi testimoni produci contro di me, e contro di me raddoppi il tuo sdegno, e un esercito di travaglj fa a me guerra.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Perché fuor mi traesti dal sen materno? Foss' io stato consunto, senza che occhio umano m'avesse veduto.
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 Foss'io stato (come se non avessi avuta esistenza) trasportato dal sen materno al sepolcro.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 Non finirà egli ben presto il numero de' miei giorni? lascia adunque ch'io pianga alcun poco il mio dolore:
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 Prima ch'io men vada colà donde non tornerò, a quella tenebrosa terra ingombrata da caligine di morte:
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 Terra di miseria, e di scurità, dove l'ombra di morte, e non verun ordine, ma sempiterno orrore ha sua stanza.