Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Puisque la vie m'est en dégoût, je veux donner libre cours à ma plainte, épancher l'amertume de monâme.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Je dirai à Dieu: Ne me condamne pas, indique-moi pourquoi tu me prends à partie.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 Est-ce bien, pour toi, de me faire violence, d'avilir l'oeuvre de tes mains et de favoriser les desseins desméchants?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Aurais-tu des yeux de chair et ta manière de voir serait-elle celle des hommes?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Ton existence est-elle celle des mortels, tes années passent-elles comme les jours de l'homme?
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 Toi, qui recherches ma faute et fais une enquête sur mon péché,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 tu sais bien que je suis innocent et que nul ne peut me soustraire à tes mains!
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Tes mains m'ont façonné, créé; puis, te ravisant, tu voudrais me détruire!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Souviens-toi: tu m'as fait comme on pétrit l'argile et tu me renverras à la poussière.
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Ne m'as-tu pas coulé comme du lait et fait cailler comme du laitage,
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 vêtu de peau et de chair, tissé en os et en nerfs?
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Puis tu m'as gratifié de la vie, et tu veillais avec sollicitude sur mon souffle.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Mais tu gardais une arrière-pensée; je sais que tu te réservais
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 de me surveiller si je pèche et de ne pas m'innocenter de mes fautes.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Suis-je coupable, malheur à moi! suis-je dans mon droit, je n'ose lever la tête, moi, saturé d'outrages,ivre de peines!
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 Fier comme un lion, tu me prends en chasse, tu multiplies tes exploits à mon propos,
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 tu renouvelles tes attaques, ta fureur sur moi redouble, tes troupes fraîches se succèdent contre moi.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Oh! Pourquoi m'as-tu fait sortir du sein? J'aurais péri alors: nul oeil ne m'aurait vu,
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 je serais comme n'ayant pas été, du ventre on m'aurait porté à la tombe.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 Et ils durent si peu, les jours de mon existence! Cesse donc de me fixer, pour me permettre un peu dejoie,
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 avant que je m'en aille sans retour au pays des ténèbres et de l'ombre épaisse,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 où règnent l'obscurité et le désordre, où la clarté même ressemble à la nuit sombre.