Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 My soul is weary of my life, I will let go my speech against myself, I will speak in the bitterness of my soul.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 I will say to God: Do not condemn me: tell me why thou judgest me so.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 Doth it seem good to thee that thou shouldst calumniate me, and oppress me, the work of thy own hands, and help the counsel of the wicked?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Hast thou eyes of flesh: or, shalt thou see as man seeth?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Are thy days as the days of man, and are thy years as the times of men:
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 That thou shouldst inquire after my iniquity, and search after my sin?
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 And shouldst know that I have done no wicked thing, whereas there is no man that can deliver out of thy hand.
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Thy hands have made me, and fashioned me wholly round about, and dost thou thus cast me down headlong on a sudden?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Remember, I beseech thee, that thou hast made me as the clay, and thou wilt bring me into dust again.
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Hast thou not milked me as milk, and curdled me like cheese?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 Thou hast clothed me with skin and flesh: thou hast put me together with bones and sinews:
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Thou hast granted me life and mercy, and thy visitation hath preserved my spirit.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Although thou conceal these things in thy heart, yet I know that thou rememberest all things.
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 If I have sinned and thou hast spared me for an hour: why dost thou not suffer me to be clean from my iniquity?
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 And if I be wicked, woe unto me: and if just, I shall not lift up my head, being filled with affliction and misery.
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 And for pride thou wilt take me as a lioness, and returning thou tormentest me wonderfully.
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 Thou renewest thy witnesses against me, and multipliest thy wrath upon me, and pains war against me.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Why didst thou bring me forth out of the womb: O that I had been consumed that eye might not see me!
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 I should have been as if I had not been, carried from the womb to the grave.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 Shall not the fewness of my days be ended shortly? suffer me, therefore, that I may lament my sorrow a little:
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 Before I go, and return no more, to a land that is dark and covered with the mist of death:
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 A land of misery and darkness, where the shadow of death, and no order, but everlasting horror dwelleth.