Lamentazioni 5

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ricordati, Signore, di quanto ci è accaduto, guarda e considera il nostro obbrobrio.	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 La nostra eredità è passata a stranieri, le nostre case a estranei.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Orfani siam diventati, senza padre; le nostre madri come vedove.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 L'acqua nostra beviamo per denaro, la nostra legna si acquista a pagamento.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Con un giogo sul collo siamo perseguitati siamo sfiniti, non c'è per noi riposo.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 All'Egitto abbiamo teso la mano, all'Assiria per saziarci di pane.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 I nostri padri peccarono e non sono più, noi portiamo la pena delle loro iniquità.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Schiavi comandano su di noi, non c'è chi ci liberi dalle loro mani.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 A rischio della nostra vita ci procuriamo il pane davanti alla spada nel deserto.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 La nostra pelle si è fatta bruciante come un forno a causa degli ardori della fame.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Han disonorato le donne in Sion, le vergini nelle città di Giuda.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 I capi sono stati impiccati dalle loro mani, i volti degli anziani non sono stati rispettati.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 I giovani han girato la mola; i ragazzi son caduti sotto il peso della legna.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 Gli anziani hanno disertato la porta, i giovani i loro strumenti a corda.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 La gioia si è spenta nei nostri cuori, si è mutata in lutto la nostra danza.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 È caduta la corona dalla nostra testa; guai a noi, perché abbiamo peccato!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Per questo è diventato mesto il nostro cuore, per tali cose si sono annebbiati i nostri occhi:	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 perché il monte di Sion è desolato; le volpi vi scorrazzano.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Ma tu, Signore, rimani per sempre, il tuo trono di generazione in generazione.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Perché ci vuoi dimenticare per sempre? Ci vuoi abbandonare per lunghi giorni?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Facci ritornare a te, Signore, e noi ritorneremo; rinnova i nostri giorni come in antico,	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 poiché non ci hai rigettati per sempre, né senza limite sei sdegnato contro di noi.	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?