Eclesiastés/Qohelet 1

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Palabras de Cohélet, hijo de David, rey en Jerusalén.	1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.
2 ¡Vanidad de vanidades! - dice Cohélet -, ¡vanidad de vanidades, todo vanidad!	2 »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!
3 ¿Qué saca el hombre de toda la fatiga con que se afana bajo el sol?	3 Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«
4 Una generación va, otra generación viene; pero la tierra para siempre permanece.	4 Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.
5 Sale el sol y el sol se pone; corre hacia su lugar y allí vuelve a salir.	5 A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.
6 Sopla hacia el sur el viento y gira hacia el norte; gira que te gira sigue el viento y vuelve el viento a girar.	6 Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.
7 Todos los ríos van al mar y el mar nunca se llena; al lugar donde los ríos van, allá vuelven a fluir.	7 A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.
8 Todas las cosas dan fastidio. Nadie puede decir que no se cansa el ojo de ver ni el oído de oír.	8 A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.
9 Lo que fue, eso será; lo que se hizo, ese se hará. Nada nuevo hay bajo el sol.	9 Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,
10 Si algo hay de que se diga: «Mira, eso sí que es nuevo», aun eso ya sucedía en los siglos que nos precedieron.	10 és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.
11 No hay recuerdo de los antiguos, como tampoco de los venideros quedará memoria en los que después vendrán.	11 Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.
12 Yo, Cohélet, he sido rey de Israel, en Jerusalén.	12 Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,
13 He aplicado mi corazón a investigar y explorar con la sabiduría cuanto acaece bajo el cielo. ¡Mal oficio éste que Dios encomendó a los humanos para que en él se ocuparan!	13 és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.
14 He observado cuanto sucede bajo el sol y he visto que todo es vanidad y atrapar vientos.	14 Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.
15 Lo torcido no puede enderezarse, lo que falta no se puede contar.	15 Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.
16 Me dije en mi corazón: Tengo una sabiduría grande y extensa, mayor que la de todos mis predecesores en Jerusalén; mi corazón ha contemplado mucha sabiduría y ciencia.	16 Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«
17 He aplicado mi corazón a conocer la sabiduría, y también a conocer la locura y la necedad, he comprendido que aun esto mismo es atrapar vientos,	17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,
18 pues: Donde abunda sabiduría, abundan penas, y quien acumula ciencia, acumula dolor.	18 mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.