Job 19

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then Job answered and said:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 How long will you vex my soul, grind me down with words?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 These ten times you have reviled me, have assailed me without shame!	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Be it indeed that I am at fault and that my fault remains with me,	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Even so, if you would vaunt yourselves against me and cast up to me any reproach,	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 Know then that God has dealt unfairly with me, and compassed me round with his net.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 If I cry out "Injustice!" I am not heard. I cry for help, but there is no redress.	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 He has barred my way and I cannot pass; he has veiled my path in darkness;	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 He has stripped me of my glory, and taken the diadem from my brow.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 He breaks me down on every side, and I am gone; my hope he has uprooted like a tree.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 His wrath he has kindled against me; he counts me among his enemies.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 His troops advance as one man; they build up their road to attack me, and they encamp around my tent.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 My brethren have withdrawn from me, and my friends are wholly estranged.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 My kinsfolk and companions neglect me, and my guests have forgotten me.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 Even my handmaids treat me as a stranger; I am an alien in their sight.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 I call my servant, but he gives no answer, though in my speech I plead with him.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 My breath is abhorred by my wife; I am loathsome to the men of my family.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 The young children, too, despise me; when I appear, they speak against me.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 All my intimate friends hold me in horror; those whom I loved have turned against me!	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 My bones cleave to my skin, and I have escaped with my flesh between my teeth.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Pity me, pity me, O you my friends, for the hand of God has struck me!	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Why do you hound me as though you were divine, and insatiably prey upon me?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Oh, would that my words were written down! Would that they were inscribed in a record:	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 That with an iron chisel and with lead they were cut in the rock forever!	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 But as for me, I know that my Vindicator lives, and that he will at last stand forth upon the dust;	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 And from my flesh I shall see God; my inmost being is consumed with longing.	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Whom I myself shall see: my own eyes, not another's, shall behold him,	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 But you who say, "How shall we persecute him, seeing that the root of the matter is found in him?"	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 Be afraid of the sword for yourselves, for these crimes deserve the sword; that you may know that there is a judgment.	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«