Jeremia 5

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Zieht durch Jerusalems Straßen, schaut genau hin und forscht nach, sucht auf seinen Plätzen, ob ihr einen findet, ob einer da ist, der Recht übt und auf Treue bedacht ist: Dann will ich der Stadt verzeihen - Spruch des Herrn.	1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét és tudakozódjatok, kutassatok a terein! Vajon találtok-e olyan embert, van-e olyan, aki jog szerint cselekszik, és hűségre törekszik? Akkor megbocsátok neki.
2 Doch selbst wenn sie sagen: «So wahr der Herr lebt», schwören sie gewiss einen Meineid.	2 Ha így szólnak is: »Él az Úr!«, mégis hamisan esküsznek.
3 Herr, sind deine Augen nicht auf Treue gerichtet? Du hast sie geschlagen, aber es tut ihnen nicht weh; du hast sie beinahe vernichtet, aber sie wollen sich nicht erziehen lassen. Ihre Stirn ist härter als Stein, sie weigern sich umzukehren.	3 Uram, nemde szemed a hűséget nézi? Megverted őket, de nem fájlalták, végeztél velük, de vonakodtak megfogadni az intelmet; keményebbé tették arcukat a kősziklánál, vonakodtak megtérni.
4 Ich aber dachte: Nur die geringen Leute, nur sie handeln töricht, weil sie den Weg des Herrn nicht kennen, das Recht ihres Gottes.	4 Én pedig így szóltam: »Csak a szegények oktalanok, mert nem ismerik az Úr útját, Istenük törvényét.
5 Ich will doch lieber zu den Großen gehen und zu ihnen reden; denn sie kennen den Weg des Herrn, das Recht ihres Gottes. Doch auch sie haben das Joch zerbrochen, die Stricke zerrissen.	5 Elmegyek hát a hatalmasokhoz, és beszélek velük, mert ők ismerik az Úr útját, Istenük törvényét.« De ők éppúgy összetörték az igát, széttépték a kötelékeket.
6 Darum schlägt sie der Löwe des Waldes, der Steppenwolf überwältigt sie. Vor ihren Städten lauert der Panther, alle, die herauskommen, werden zerfleischt. Denn zahlreich sind ihre Verbrechen, schwer wiegt ihre Abtrünnigkeit.	6 Ezért megöli őket az oroszlán az erdőből, a pusztai farkas elpusztítja őket; párduc leselkedik városaik előtt, széttép mindenkit, aki kijön onnan; mert megsokasodtak vétkeik, elhatalmasodtak elpártolásaik.
7 Weshalb sollte ich dir vergeben? Deine Söhne haben mich verlassen und bei Nichtgöttern geschworen. Ich machte sie satt, doch sie trieben Ehebruch und waren zu Gast im Dirnenhaus.	7 »Miért bocsássak meg neked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküdtek, akik nem istenek. Jóllakattam őket, mégis házasságot törtek, és parázna nő házába sereglenek.
8 Hengste sind sie geworden, feist und geil, jeder wiehert nach der Frau seines Nächsten.	8 Jól táplált, viháncoló lovakká lettek, mindegyik a másik feleségére nyerít.
9 Sollte ich das nicht bestrafen - Spruch des Herrn - und an einem solchen Volk keine Rache nehmen?	9 Vajon ezeket ne kérjem számon? – mondja az Úr. – Vagy ilyen nemzeten ne bosszuljam meg magam?
10 Steigt auf ihre Rebenhänge, und verwüstet sie! Doch völlig vernichten sollt ihr sie nicht.Reißt ihre Reben weg; denn sie gehören nicht dem Herrn.	10 Menjetek fel szőlősteraszaira, és pusztítsátok, de véget ne vessetek neki! Távolítsátok el indáit, mert nem az Úréi azok!
11 Sie sind mir ja gänzlich untreu geworden, das Haus Israel und das Haus Juda - Spruch des Herrn.	11 Mert teljesen hűtlen lett hozzám Izrael háza és Júda háza« – mondja az Úr.
12 Sie haben den Herrn verleugnet und gesagt: Er ist ein Nichts! Kein Unheil kommt über uns, weder Schwert noch Hunger werden wir spüren.	12 Megtagadták az Urat, és így szóltak: »Nincs ő! Nem is jön ránk baj, kardot és éhínséget nem fogunk látni!
13 Doch diese Propheten werden zunichte; das Gotteswort ist nicht bei ihnen. [So wird es ihnen ergehen.]	13 A próféták széllé lesznek, és az ige nincsen bennük. Így fog történni velük.«
14 Darum - so spricht der Herr, der Gott der Heere: Weil man solche Reden führt, seht, darum mache ich meine Worte in deinem Mund zu Feuersglut und dieses Volk da zum Brennholz, das von ihr verzehrt wird.	14 Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene: »Mivel ezt az igét mondtátok, íme, én tűzzé teszem igéimet a szádban, ezt a népet pedig fává, és meg fogja emészteni őket.
15 Seht, ich lasse über euch herfallen, Haus Israel, ein Volk aus der Ferne - Spruch des Herrn.Ein unüberwindliches Volk ist es, ein uraltes Volk, ein Volk, dessen Sprache du nicht kennst und dessen Rede du nicht verstehst.	15 Íme, én elhozok rátok egy nemzetet a távolból, Izrael háza – mondja az Úr. – Erős nemzet az, ősidőből való nemzet, olyan nemzet, melynek nem ismered nyelvét, és nem érted, mit beszél.
16 Sein Köcher ist wie ein offenes Grab, sie alle sind Helden.	16 Tegze olyan, mint a nyitott sír, mindnyájan hősök.
17 Es frisst deine Ernte und dein Brot, es frisst deine Söhne und Töchter, es frisst deine Schafe und Rinder, es frisst deinen Weinstock und Feigenbaum, es zerschlägt mit dem Schwert deine befestigten Städte, auf die du vertraust.	17 Elemészti aratásodat és kenyeredet, elemészti fiaidat és leányaidat, elemészti juhaidat és marháidat, elemészti szőlődet és fügefádat; karddal lerombolja megerősített városaidat, amelyekben bizakodsz.
18 Doch auch in jenen Tagen - Spruch des Herrn - will ich euch nicht völlig vernichten.	18 De azokban a napokban sem vetek véget nektek« – mondja az Úr.
19 Wenn man dann fragt: Weshalb hat der Herr, unser Gott, uns das alles angetan?, so sag zu ihnen: Wie ihr mich verlassen und fremden Göttern in eurem Land gedient habt, so müsst ihr Fremden dienen in einem Land, das euch nicht gehört.	19 Ha majd azt mondjátok: »Miért tette velünk mindezt az Úr, a mi Istenünk?«, akkor mondd nekik: »Amint elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok országotokban, úgy fogtok majd idegeneknek szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek.«
20 Verkündet dies im Haus Jakob und ruft es in Juda aus:	20 Hirdessétek ezt Jákob házában, és adjátok tudtul Júdában:
21 Hör das, du törichtes Volk ohne Verstand: Augen haben sie und sehen nicht; Ohren haben sie und hören nicht.	21 »Halljátok hát ezt, ostoba nép, melynek nincs esze! Van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak.
22 Fürchtet ihr mich denn nicht - Spruch des Herrn -, zittert ihr nicht vor meinem Angesicht? Ich bin es, der dem Meer die Düne als Grenze gesetzt hat, als ewige Schranke, die es nicht überschreiten darf. Mag es auch toben, es richtet nichts aus; mögen seine Wogen auch tosen, sie können die Schranke nicht überschreiten.	22 Vajon nem féltek engem? – mondja az Úr. – Vagy színem előtt nem remegtek? Én tettem a fövenyt a tenger határává, örök korlátként, melyet nem léphet át. Háborognak, de nem bírnak vele hullámai, és zúgnak, de nem lépik át.«
23 Dieses Volk aber hat ein störrisches, trotziges Herz. Sie wichen vom Weg ab und gingen davon.	23 Ennek a népnek azonban konok és dacos lett a szíve, eltávoztak és elmentek.
24 Sie sagten nicht bei sich selbst: Lasst uns den Herrn fürchten, unseren Gott, der Regen spendet im Herbst und im Frühjahr zur rechten Zeit, der uns die feste Ordnung der Erntewochen bewahrt.	24 Nem mondták szívükben: »Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki esőt ad, korai és kései esőt a maga idejében; az aratásra rendelt heteket megtartja nekünk!«
25 Eure Frevel haben diese Ordnung gestört, eure Sünden haben euch den Regen vorenthalten.	25 Bűneitek hiúsították meg ezeket, és vétkeitek tartották vissza tőletek a jót.
26 Ja, Frevler gibt es in meinem Volk; sie lauern, gebückt wie Vogelsteller, Fallen stellen sie auf, Menschen wollen sie fangen.	26 Mert népem között istentelenek találhatók: leselkednek, ahogy lehajolnak a madarászok, csapdát állítanak, embereket fognak meg.
27 Wie ein Korb mit Vögeln gefüllt ist, so sind ihre Häuser voll Betrug; dadurch sind sie mächtig und reich geworden,	27 Amint a kalitka tele van madárral, úgy vannak tele házaik csalárdsággal; ezért lettek nagyok és gazdagok.
28 fett und feist.Auch sündigen sie durch ruchloses Tun. Das Recht pflegen sie nicht,das Recht der Waisen, die Erfolg erwarten, und die Sache der Armen entscheiden sie nicht.	28 Kövérek és hájasak lettek, és a gonoszságban sem ismernek határt. Nem hoznak ítéletet a perben, az árva perében, hogy sikerre vigyék; és a szegények jogát nem védik meg.
29 Sollte ich das nicht bestrafen - Spruch des Herrn - und an einem solchen Volk keine Rache nehmen?	29 Vajon ezeket ne kérjem számon? – mondja az Úr. – Vagy ilyen nemzeten ne bosszuljam meg magam?
30 Wüstes, Grässliches geschieht im Land:	30 Borzalmas és rettenetes dolgok történnek az országban:
31 Die Propheten weissagen Lüge und die Priester richten ihre Lehre nach ihnen aus; mein Volk aber liebt es so. Doch was werdet ihr tun, wenn es damit zu Ende geht?	31 a próféták hazugságot prófétálnak, és a papok mellettük hatalmaskodnak, népem pedig szereti ezt. De mit tesztek majd a végén?