Livre de Job 16

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job prit la parole et dit:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 J’ai entendu bien des choses de ce genre: vous êtes de tristes consolateurs!	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Ces paroles en l’air vont-elles bientôt finir? Quel besoin as-tu de discuter ainsi?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Moi aussi, je pourrais parler comme vous si vous étiez à ma place, et moi à la vôtre. Je pourrais vous accabler de discours, et hocher la tête d’un air entendu.	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 J’en aurais des mots, pour vous réconforter! je ne m’arrêterais pas.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Mais si je parle, ma douleur ne se calme pas, et si je me tais, elle ne s’en va pas.	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Car déjà la malveillance me pousse à bout, toute cette bande	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 s’empare de moi. Elle s’est levée pour témoigner contre moi, elle me répond par des calomnies.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 Dans leur colère ils me déchirent et me poursuivent, ils grincent des dents contre moi: mes adversaires me lancent des regards de haine.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 Ils me narguent de haut et leurs insultes m’atteignent comme des gifles; ils m’enserrent à m’étouffer.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Oui, Dieu m’a livré à des hommes injustes, il me jette aux mains des méchants.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Quand tout allait bien il m’a brisé, il m’a pris par la nuque et m’a mis en pièces. Il a fait de moi sa cible.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 De partout me viennent ses flèches, sans pitié, il me transperce les reins et ma bile se répand sur le sol.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 Blessure après blessure, comme un guerrier il ne me lâche pas.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 J’ai cousu un sac sur ma peau, j’ai plongé mon front dans la poussière.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 Mon visage est rougi par les larmes, le tour de mes yeux est tout noir.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 Je n’ai pourtant pas commis de violence, et je priais d’un cœur pur.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 Ô terre, ne cache pas mon sang, et que mon cri ne s’arrête pas en chemin!	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Mais voici que j’ai un témoin dans les cieux, j’ai là-haut un défenseur.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 Mon cri parle pour moi auprès de Dieu, tandis que mes larmes coulent devant lui.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 Ah, si l’homme pouvait discuter avec Dieu, tout comme un être humain fait avec son prochain! …	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 Il me reste bien peu des années de ma vie, et je suis déjà sur le chemin sans retour.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.