Livro dos Salmos 88

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Cântico. Salmo dos filhos de Coré. Ao mestre de canto. Em melodia triste. Poema de Hemã, ezraíta. Senhor, meu Deus, de dia clamo a vós, e de noite vos dirijo o meu lamento.	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 Chegue até vós a minha prece, inclinai vossos ouvidos à minha súplica.	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 Minha alma está saturada de males, e próxima da região dos mortos a minha vida.	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 Já sou contado entre os que descem à tumba, tal qual um homem inválido e sem forças.	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 Meu leito se encontra entre os cadáveres, como o dos mortos que jazem no sepulcro, dos quais vós já não vos lembrais, e não vos causam mais cuidados.	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 Vós me lançastes em profunda fossa, nas trevas de um abismo.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 Sobre mim pesa a vossa indignação, vós me oprimis com o peso das vossas ondas.	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 Afastastes de mim os meus amigos, objeto de horror me tornastes para eles; estou aprisionado sem poder sair,	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 meus olhos se consomem de aflição. Todos os dias eu clamo para vós, Senhor; estendo para vós as minhas mãos.	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 Será que fareis milagres pelos mortos? Ressurgirão eles para vos louvar?	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 Acaso vossa bondade é exaltada no sepulcro, ou vossa fidelidade na região dos mortos?	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 Serão nas trevas manifestadas as vossas maravilhas, e vossa bondade na terra do esquecimento?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 Eu, porém, Senhor, vos rogo, desde a aurora a vós se eleva a minha prece.	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 Por que, Senhor, repelis a minha alma? Por que me ocultais a vossa face?	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 Sou miserável e desde jovem agonizo, o peso de vossos castigos me abateu.	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 Sobre mim tombaram vossas iras, vossos temores me aniquilaram.	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 Circundam-me como vagas que se renovam sempre, e todas, juntas, me assaltam.	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 Afastastes de mim amigo e companheiro; só as trevas me fazem companhia...	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.