A zsoltárok könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 - Al corifeo: [sull'aria] «Muori per il figlio». Salmo di David.
2 Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.	2 Ti loderò, o Signore, con tutto il mio cuore, celebrerò tutte le tue meraviglie;
3 Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!	3 m'allieterò ed esulterò in te, inneggerò al tuo nome, o Altissimo.
4 Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.	4 Mentre si volgono in fuga i miei nemici, son fiaccati e periscono in faccia a te.
5 Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.	5 Perchè hai appoggiato il mio diritto e la mia causa, ti sei assiso in tribunale, o giudice di giustizia.
6 Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.	6 Hai rampognato le genti e l'empio è perito; il nome loro hai cancellato in eterno e per tutti i secoli.
7 Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.	7 Del nemico son finite le spade per sempre, e le loro città hai distrutto: perì con chiasso la memoria loro!
8 Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.	8 Ma il Signore in eterno sta: ha stabilito per il giudizio il suo trono.
9 Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.	9 E giudica il mondo con equità, regge i popoli con giustizia.
10 Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.	10 Ed è il Signore un rifugio all'oppresso, un aiuto a tempo opportuno, nella tribolazione.
11 Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.	11 E sperano in te, quei che conoscono il tuo nome, perché tu non abbandoni chi ti cerca, o Signore.
12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.	12 Inneggiate al Signore che abita in Sion, proclamate tra le genti le sue gesta.
13 Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.	13 Perchè il vendicatore del sangue s'è ricordato di loro, non ha dimenticato il grido degli oppressi.
14 Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,	14 Abbi pietà di me, o Signore, mira l'afflizione mia per opera de' miei nemici,
15 hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.	15 tu che m' hai tratto su dalle porte della morte, perch'io celebri tutte le tue lodi[e] alle porte della figlia di Sion
16 A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.	16 esulti per la salvezza [venutami] da te. Sprofondate son le genti nella rovina ch'avevan preparata, nel laccio stesso ch'avevan nascosto restò impigliato il loro piede.
17 Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.	17 S'è fatto conoscere il Signore col far giustizia: nell'opera delle proprie mani restò preso il peccatore.
18 Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!	18 Sian travolti gli empi negli Inferi, le genti tutte che dimenticano Dio!
19 Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.	19 Perché non per sempre sarà il povero nell'oblio, la paziente attesa de' miseri non sarà frustrata per sempre.
20 Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.	20 Sorgi, o Signore! Non s'inorgoglisca l'uomo: sian giudicate le genti al tuo cospetto.
21 Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!	21 Imponi, o Signore, sovr'esse un legislatore [dalla mano di ferro], perché conoscan le genti, che son uomini [e nulla più].