A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 In finem, ne corrumpas. Psalmus cantici Asaph.
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Confitebimur tibi, Deus, confitebimur, et invocabimus nomen tuum ; narrabimus mirabilia tua.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 Cum accepero tempus, ego justitias judicabo.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 Liquefacta est terra et omnes qui habitant in ea : ego confirmavi columnas ejus.
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 Dixi iniquis : Nolite inique agere : et delinquentibus : Nolite exaltare cornu :
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 nolite extollere in altum cornu vestrum ; nolite loqui adversus Deum iniquitatem.
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 Quia neque ab oriente, neque ab occidente, neque a desertis montibus :
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 quoniam Deus judex est. Hunc humiliat, et hunc exaltat :
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 quia calix in manu Domini vini meri, plenus misto. Et inclinavit ex hoc in hoc ; verumtamen fæx ejus non est exinanita : bibent omnes peccatores terræ.
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 Ego autem annuntiabo in sæculum ; cantabo Deo Jacob :
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 et omnia cornua peccatorum confringam, et exaltabuntur cornua justi.
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!