A zsoltárok könyve 74
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | LA SACRA BIBBIA |
---|---|
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen? | 1 Maskil. Di Asaf. Perché, o Dio, ci respingi per sempre? Perché divampa la tua ira contro il gregge del tuo pascolo? |
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál. | 2 Ricòrdati della tua comunità che ti acquistasti da tempo, che riscattasti quale tribù della tua eredità, del monte Sion, dove fissasti la tua dimora. |
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség! | 3 Volgi i tuoi passi a queste rovine irreparabili, verso tutte le devastazioni che il nemico ha fatte nel santuario. |
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül. | 4 Ruggirono i tuoi nemici nel luogo delle tue assemblee; là issarono i loro vessilli. |
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben. | 5 Sembrava che vibrassero le scuri nel fitto d'una selva; |
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták. | 6 abbatterono le sue porte tutto d'un colpo, le frantumarono con ascia e scure. |
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták. | 7 Dettero alle fiamme il tuo santuario, profanarono fino a terra la dimora del tuo nome; |
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban. | 8 dicendo in cuor loro: "Distruggiamoli tutto d'un colpo!". Hanno incendiato tutti i luoghi di culto che si trovavano nel paese. |
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna. | 9 I nostri vessilli non li vediamo più; non c'è più nessun profeta, e fra noi non c'è alcuno che sappia fino a quando. |
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet? | 10 Fino a quando, o Dio, lancerà insulti l'avversario? Il nemico potrà forse per sempre disprezzare il tuo nome? |
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat? | 11 Perché ritrai la tua mano e trattieni in seno la tua destra? |
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén. | 12 Ma Dio è mio re dai tempi antichi, Colui che opera vittorie nel mezzo del paese. |
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted. | 13 Tu con la tua potenza dividesti il mare, schiacciasti la testa di draghi sulle acque. |
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek. | 14 Tu fracassasti il capo del Leviatàn, lo desti in pasto ai mostri marini. |
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat. | 15 Tu fonti e torrenti facesti scaturire, mentre fiumi perenni facesti seccare. |
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat. | 16 Tuo è il giorno e tua è la notte, tu fissasti la luna e il sole. |
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet. | 17 Tu stabilisti i confini della terra, estate e inverno, tu li formasti. |
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet. | 18 Ricòrdati di questo: il nemico ha vilipeso, o Dio, un popolo stolto ha insultato il tuo nome. |
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet! | 19 Non abbandonare alle fiere l'anima che ti loda; non lasciare in oblio la vita dei tuoi poveri. |
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival. | 20 Sii fedele all'alleanza, poiché nei remoti angoli della terra abbondano i covi della violenza. |
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő! | 21 L'umile non torni confuso; l'afflitto e il povero lodino il tuo nome. |
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen! | 22 Sorgi, o Dio, e difendi la tua causa; ricòrdati degli insulti che verso di te rivolge lo stolto tutto il giorno. |
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása! | 23 Non dimenticare lo strepito dei tuoi nemici, il tumulto sempre crescente di quanti a te si ribellano. |