A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 Maskil. Asaph. Ut quid, Deus, reppulisti in finem, iratus est furor tuus super oves pascuae tuae?
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Memor esto congregationis tuae, quam possedisti ab initio. Redemisti virgam hereditatis tuae: mons Sion, in quo habitasti.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 Leva gressus tuos in ruinas sempiternas: omnia vastavit inimicus in sancto.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 Rugierunt, qui oderunt te, in medio congregationis tuae; posuerunt signa sua in signa.
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 Visi sunt quasi in altum securim vibrantes in silva condensa.
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 Exciderunt ianuas eius in idipsum; in securi et ascia deiecerunt.
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 Incenderunt igni sanctuarium tuum, in terram polluerunt tabernaculum nominis tui;
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 dixerunt in corde suo: “ Opprimamus eos simul ”. Combusserunt omnes congregationes Dei in terra.
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 Signa nostra non vidimus; iam non est propheta, et apud nos non est qui cognoscat amplius.
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 Usquequo, Deus, improperabit inimicus, spernet adversarius nomen tuum in finem?
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 Ut quid avertis manum tuam et tenes dexteram tuam in medio sinu tuo?
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.	12 Deus autem rex noster ante saecula, operatus est salutes in medio terrae.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.	13 Tu conscidisti in virtute tua mare, contribulasti capita draconum in aquis.
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.	14 Tu confregisti capita Leviathan, dedisti eum escam monstris maris.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.	15 Tu dirupisti fontes et torrentes; tu siccasti fluvios perennes.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.	16 Tuus est dies, et tua est nox, tu fabricatus es luminaria et solem.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.	17 Tu statuisti omnes terminos terrae, aestatem et hiemem, tu plasmasti ea.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.	18 Memor esto huius: inimicus improperavit Domino, et populus insipiens sprevit nomen tuum.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!	19 Ne tradas bestiis animas confitentes tibi et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem.
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.	20 Respice in testamentum, quia repleta sunt latibula terrae tentoriis violentiae.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!	21 Ne revertatur humilis factus confusus; pauper et inops laudabunt nomen tuum.
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!	22 Exsurge, Deus, iudica causam tuam; memor esto improperiorum tuorum, quae ab insipiente fiunt tota die.
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!	23 Ne obliviscaris voces inimicorum tuorum; tumultus adversariorum tuorum ascendit semper.