A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 - Al corifeo. [Sull'aria]: «Non mandare in malora!». Salmo-cantico di Asaf.
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Ti celebreremo, o Dio, [ti] celebreremo, e invocheremo il tuo nome: narreremo le tue meraviglie!
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 «Quando coglierò il momento, con giustizia giudicherò.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 Disfatta [quasi] è la terra con tutti i suoi abitanti;[ma] renderò saldi i suoi pilastri!».
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 Io dico agl'iniqui: «Non fate gl'iniqui!». E agli empi: «Non alzate la cresta!».
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 Non levate in alto la vostra cresta, non parlate contro Dio con arroganza!
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 Perchè nè da Oriente nè da Occidente, nè dalle deserte montagne [vien la salvezza].
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 Giacchè Dio è il giudice: l'uno egli umilia e l'altro esalta!
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 Un calice invero è in mano del Signore, [un calice] di vino schietto e spumeggiante, pieno di vino aromatizzato, e ne mesce di qua e di là. Sì, [fin] le fecce ne sorbiranno [e] berranno tutti i malvagi della terra!
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 Ma io annunzierò nè secoli [la giustizia di Dio], canterò [lodi] al Dio di Giacobbe.
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 E tutta la potenza dè malvagi abbatterò, e sarà esaltata la potenza del giusto.
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!