A zsoltárok könyve 74
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | DIODATI |
---|---|
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen? | 1 Maschil di Asaf O DIO, perchè ci hai scacciati in perpetuo? Perchè fuma l’ira tua contro alla greggia del tuo pasco? |
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál. | 2 Ricordati della tua raunanza, la quale tu acquistasti anticamente; Della tribù della tua eredità che tu riscotesti; Del monte di Sion, nel quale tu abitasti. |
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség! | 3 Muovi i passi verso le ruine perpetue, Verso tutto il male che i nemici han fatto nel luogo santo. |
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül. | 4 I tuoi nemici han ruggito in mezzo del tuo Tempio; Vi hanno poste le loro insegne per segnali. |
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben. | 5 Ciò sarà noto; come chi, levando ad alto delle scuri, Le avventa contro a un cespo di legne; |
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták. | 6 Così ora hanno essi, con iscuri e martelli, Fracassati tutti quanti gl’intagli di quello. |
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták. | 7 Hanno messi a fuoco e fiamma i tuoi santuari, Hanno profanato il tabernacolo del tuo Nome, gettandolo per terra. |
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban. | 8 Hanno detto nel cuor loro: Prediamoli tutti quanti; Hanno arsi tutti i luoghi delle raunanze di Dio in terra. |
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna. | 9 Noi non veggiam più i nostri segni; Non vi è più profeta, E non abbiam con noi alcuno che sappia infino a quando. |
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet? | 10 Infino a quando, o Dio, oltraggerà l’avversario? Il nemico dispetterà egli il tuo Nome in perpetuo? |
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat? | 11 Perchè ritiri la tua mano e la tua destra? Non lasciare ch’ella ti dimori più dentro al seno |
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén. | 12 Ora Iddio già ab antico è il mio Re. Il quale opera salvazioni in mezzo della terra. |
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted. | 13 Tu, colla tua forza, spartisti il mare; Tu rompesti le teste delle balene nelle acque. |
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek. | 14 Tu fiaccasti i capi del leviatan, E li desti per pasto al popolo de’ deserti. |
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat. | 15 Tu facesti scoppiar fonti e torrenti; Tu seccasti fiumi grossi. |
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat. | 16 Tuo è il giorno, tua eziandio è la notte; Tu hai ordinata la luna e il sole. |
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet. | 17 Tu hai posti tutti i termini della terra; Tu hai formata la state ed il verno |
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet. | 18 Ricordati di questo: che il nemico ha oltraggiato il Signore, E che il popolo stolto ha dispettato il tuo Nome. |
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet! | 19 Non dare alle fiere la vita della tua tortola; Non dimenticare in perpetuo la raunanza de’ tuoi poveri afflitti. |
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival. | 20 Riguarda al Patto, Perciocchè i luoghi tenebrosi della terra sono ripieni di ricetti di violenza. |
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő! | 21 Non ritornisene il misero indietro svergognato; Fa’ che il povero afflitto e il bisognoso lodino il tuo Nome. |
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen! | 22 Levati, o Dio, dibatti la tua lite; Ricordati dell’oltraggio che ti è fatto tuttodì dallo stolto. |
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása! | 23 Non dimenticar le grida de’ tuoi nemici; Lo strepito di quelli che si levano contro a te sale del continuo al cielo |