A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 Salmo a esso David. A te confesserò, Signore, in tutto lo cuore mio; per che hai udito le parole della bocca mia. A te dirò laude nel cospetto delli angeli.
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 Adorerò al tempio santo tuo, e confesserò al nome tuo, sopra la misericordia e verità tua: per che hai magnificato [sopra] ogni [il] nome santo tuo.
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 In qualunque die te invocarò, esaudi me; nell'anima mia multiplicarai la virtù.
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 A te si confessino tutti li re della terra; per che hanno udito le parole della bocca tua.
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 E cantaranno nelle vie del Signore; però che grande è la gloria del Signore.
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 Per che l'eccelso Signore risguarda le cose umili; e le alte dalla lunga cognosce.
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Se io andarò in mezzo della tribulazione, tu mi vivificherai; ed estendesti sopra l'ira de' miei nemici la mano tua, e fece me salvo la destra tua.
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 Il Signore per me retribuirà; Signore, la tua misericordia è IN SECULUM; non disprezzare l'opera delle tue mani.
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!