A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 Sur les bords des canaux de Babel nous venions nous asseoir et pleurer, nous souvenant de Sion.
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 Lorsque aux saules de la rive nous pendions nos cithares,
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 nos vainqueurs nous demandaient de leur redire une chanson. Nos bourreaux réclamaient des chants joyeux: “Chantez-nous un cantique de Sion!”
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 Comment chanterions-nous un cantique du Seigneur sur une terre étrangère?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 Que ma main droite se détache si je t’oublie, Jérusalem!
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 Que ma langue se colle à mon palais si ton souvenir en moi se perd, si Jérusalem n’est plus en tête de mes joies.
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Souviens-toi, Seigneur, des fils d’Édom quand vint le jour de Jérusalem, et qu’ils disaient: “Mettez tout par terre! Que rien ne reste sur les fondations!”
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 Mais toi, Babel, tu seras dévastée, heureux celui qui te rendra cela même que tu nous as fait,
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!	9 heureux qui prendra tes enfants, à deux mains pour les briser sur le roc.