A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 Sui fiumi di Babilonia, là sedevamo piangendo al ricordo di Sion.
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 Ai salici di quella terra appendemmo le nostre cetre.
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 Là ci chiedevano parole di canto coloro che ci avevano deportato, canzoni di gioia, i nostri oppressori: "Cantateci i canti di Sion!".
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 Come cantare i canti del Signore in terra straniera?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 Se ti dimentico, Gerusalemme, si paralizzi la mia destra;
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 mi si attacchi la lingua al palato, se lascio cadere il tuo ricordo, se non metto Gerusalemme al di sopra di ogni mia gioia.
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Ricordati, Signore, dei figli di Edom, che nel giorno di Gerusalemme, dicevano: "Distruggete, distruggete anche le sue fondamenta".
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 Figlia di Babilonia devastatrice, beato chi ti renderà quanto ci hai fatto.
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!	9 Beato chi afferrerà i tuoi piccoli e li sbatterà contro la pietra.