A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 τω δαυιδ εξομολογησομαι σοι κυριε εν ολη καρδια μου οτι ηκουσας τα ρηματα του στοματος μου και εναντιον αγγελων ψαλω σοι
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 προσκυνησω προς ναον αγιον σου και εξομολογησομαι τω ονοματι σου επι τω ελεει σου και τη αληθεια σου οτι εμεγαλυνας επι παν ονομα το λογιον σου
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 εν η αν ημερα επικαλεσωμαι σε ταχυ επακουσον μου πολυωρησεις με εν ψυχη μου εν δυναμει
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 εξομολογησασθωσαν σοι κυριε παντες οι βασιλεις της γης οτι ηκουσαν παντα τα ρηματα του στοματος σου
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 και ασατωσαν εν ταις οδοις κυριου οτι μεγαλη η δοξα κυριου
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 οτι υψηλος κυριος και τα ταπεινα εφορα και τα υψηλα απο μακροθεν γινωσκει
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 εαν πορευθω εν μεσω θλιψεως ζησεις με επ' οργην εχθρων μου εξετεινας χειρα σου και εσωσεν με η δεξια σου
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 κυριος ανταποδωσει υπερ εμου κυριε το ελεος σου εις τον αιωνα τα εργα των χειρων σου μη παρης
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!