A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 Lungo i fiumi di Babilonia là sedevamo in pianto, ricordandoci di Sion.
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 Sospese ai pioppi di quella terra tenevamo le nostre cetre.
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 Sì, là ci chiesero parole di canto quelli che ci avevano deportati, canzoni di giubilo quelli che ci tenevano oppressi: "Cantateci dei canti di Sion".
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 Come cantare i canti del Signore in terra straniera?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 Se mi dimenticassi di te, Gerusalemme, s'inaridisca la mia destra;
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 s'attacchi al palato la mia lingua, se non mi ricordassi di te; se non ponessi Gerusalemme al di sopra di ogni mia gioia.
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Ricòrdati, Signore, contro i figli di Edom, che nel giorno di Gerusalemme dicevano: "Radete, radete al suolo, fin dalle fondamenta!".
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 Figlia di Babilonia, votata alla distruzione: beato chi ti ricambierà quanto hai fatto a noi!
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!	9 Beato chi prenderà i tuoi piccoli e li sbatterà contro la roccia!