A zsoltárok könyve 106

¹ ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

² Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit, ki tudná elbeszélni minden dicső művét?

³ Boldogok, akik megtartják a törvényt, és mindenkor az igazat cselekszik!

⁴ Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel, látogass meg minket szabadításoddal,

⁵ hadd lássuk választottaid jólétét, hadd örvendjünk nemzeted örömének, hadd dicsekedjünk örökségeddel.

⁶ Vétkeztünk, mint ahogy atyáink, igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot követtünk el.

⁷ Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem fogták fel nagy irgalmadat, lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös-tengerhez jutottak.

⁸ De ő megmentette őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát.

⁹ Megfenyegette a Vörös-tengert és az kiszáradt, és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között.

¹⁰ Megmentette őket gyűlölőik kezéből, ellenségeik kezéből megszabadította őket.

¹¹ Víz borította el szorongatóikat, egy sem maradt életben közülük.

¹² Ekkor hittek szavainak, és dicséretére éneket zengtek.

¹³ De csakhamar elfeledték tetteit, és nem bíztak terveiben,

¹⁴ hanem heves kívánságra gerjedtek a sivatagban, és megkísértették Istent a pusztában.

¹⁵ Ő teljesítette kérésüket, csömörlésig jóllakatta őket.

¹⁶ Majd irigykedtek a táborban Mózesre, és Áronra, az Úr szentjére.

¹⁷ Erre megnyílt a föld, elnyelte Dátánt, s elborította Abiron csoportját.

¹⁸ Tűz gyulladt fel gyülekezetükben, láng égette el a bűnösöket.

¹⁹ A Hórebnél borjút készítettek, és az öntött képet imádták.

²⁰ Dicsőségüket fölcserélték a füvet evő bika képével.

²¹ Elfeledték Istent, aki megszabadította őket, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,

²² csodákat Kám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös-tengeren.

²³ El is határozta volna, hogy elpusztítja őket, ha választottja, Mózes, nem állt volna résen, hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket.

²⁴ Semmire sem becsülték az óhajtott földet, nem hittek ígéretének.

²⁵ Zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára.

²⁶ Erre ő fölemelte kezét ellenük, hogy lesújtson rájuk a sivatagban,

²⁷ s a nemzetek közé szórja utódaikat, és elszélessze őket az országokban.

²⁸ Majd Baál-Peorhoz pártoltak, és holt bálványoknak bemutatott áldozatokat ettek.

²⁹ Cselekedeteikkel haragra ingerelték őt, és romlás tört rájuk.

³⁰ De Fineesz előállt, ítéletet tartott, és a csapásnak vége lett.

³¹ Ezt ő érdeméül számította be neki, nemzedékről nemzedékre, örökre.

³² Majd Meriba vizeinél ingerelték haragra, és miattuk Mózes is bajba jutott,

³³ mert elkeserítették lelkét, s ő meggondolatlanul beszélt szájával.

³⁴ Nem irtották ki azokat a nemzeteket, amelyeket az Úr mondott nekik.

³⁵ Sőt a nemzetek közé vegyültek, eltanulták cselekedeteiket,

³⁶ bálványaiknak szolgáltak, s ez vesztükre lett.

³⁷ Feláldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.

³⁸ Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket Kánaán bálványainak áldoztak. Megfertőzték a vérrel az országot,

³⁹ tisztátalanná lettek cselekedeteikben, paráznákká tetteikben.

⁴⁰ Ekkor az Úr haragra gerjedt népe ellen, és megutálta örökségét.

⁴¹ A nemzetek kezébe adta őket, és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

⁴² Ellenségeik sanyargatták őket, s ők megaláztatást szenvedtek kezük alatt.

⁴³ Gyakran megszabadította őket, de ők csak ingerelték szándékaikkal, s elmerültek gonoszságukban.

⁴⁴ De ő meglátta, amikor nyomorogtak, és meghallgatta kiáltásukat.

⁴⁵ Megemlékezett szövetségéről, és nagy irgalmában megszánta őket.

⁴⁶ Irgalmat szerzett nekik mindazoknál, akik fogságba hurcolták őket.

⁴⁷ Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze minket a nemzetek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsekedhessünk dicséreteddel.

⁴⁸ Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre! És mondja az egész nép: »Ámen! Ámen!«