Jeremiás siralmai 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.	1 Ich bin der Mann, der Leid erlebt hat durch die Rute seines Grimms.
2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.	2 Er hat mich getrieben und gedrängt in Finsternis, nicht ins Licht.
3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.	3 Täglich von neuem kehrt er die Hand nur gegen mich.
4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.	4 Er zehrte aus mein Fleisch und meine Haut, zerbrach meine Glieder,
5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.	5 umbaute und umschloss mich mit Gift und Erschöpfung.
6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.	6 Im Finstern ließ er mich wohnen wie längst Verstorbene.
7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.	7 Er hat mich ummauert, ich kann nicht entrinnen. Er hat mich in schwere Fesseln gelegt.
8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.	8 Wenn ich auch schrie und flehte, er blieb stumm bei meinem Gebet.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.	9 Mit Quadern hat er mir den Weg verriegelt, meine Pfade irregeleitet.
10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.	10 Ein lauernder Bär war er mir, ein Löwe im Versteck.
11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.	11 Er hat mich vom Weg vertrieben, mich zerfleischt und zerrissen.
12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.	12 Er spannte den Bogen und stellte mich hin als Ziel für den Pfeil.
13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.	13 In die Nieren ließ er mir dringen die Geschosse seines Köchers.
14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.	14 Ein Gelächter war ich all meinem Volk, ihr Spottlied den ganzen Tag.
15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.	15 Er speiste mich mit bitterer Kost und tränkte mich mit Wermut.
16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.	16 Meine Zähne ließ er auf Kiesel beißen, er drückte mich in den Staub.
17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.	17 Du hast mich aus dem Frieden hinausgestoßen; ich habe vergessen, was Glück ist.
18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«	18 Ich sprach: Dahin ist mein Glanz und mein Vertrauen auf den Herrn.
19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!	19 An meine Not und Unrast denken ist Wermut und Gift.
20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.	20 Immer denkt meine Seele daran und ist betrübt in mir.
21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:	21 Das will ich mir zu Herzen nehmen, darauf darf ich harren:
22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:	22 Die Huld des Herrn ist nicht erschöpft, sein Erbarmen ist nicht zu Ende.
23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!	23 Neu ist es an jedem Morgen; groß ist deine Treue.
24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«	24 Mein Anteil ist der Herr, sagt meine Seele, darum harre ich auf ihn.
25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.	25 Gut ist der Herr zu dem, der auf ihn hofft, zur Seele, die ihn sucht.
26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.	26 Gut ist es, schweigend zu harren auf die Hilfe des Herrn.
27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.	27 Gut ist es für den Mann, ein Joch zu tragen in der Jugend.
28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!	28 Er sitze einsam und schweige, wenn der Herr es ihm auflegt.
29 Tegye a porba száját, talán van remény!	29 Er beuge in den Staub seinen Mund; vielleicht ist noch Hoffnung.
30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!	30 Er biete die Wange dem, der ihn schlägt, und lasse sich sättigen mit Schmach.
31 Mert nem taszít el örökre az Úr.	31 Denn nicht für immer verwirft der Herr.
32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.	32 Hat er betrübt, erbarmt er sich auch wieder nach seiner großen Huld.
33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.	33 Denn nicht freudigen Herzens plagt und betrübt er die Menschen.
34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,	34 Dass man mit Füßen tritt alle Gefangenen des Landes,
35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,	35 dass man das Recht des Mannes beugt vor dem Antlitz des Höchsten,
36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?	36 dass man im Rechtsstreit den Menschen bedrückt, sollte der Herr das nicht sehen?
37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?	37 Wer hat gesprochen und es geschah? Hat nicht der Herr es geboten?
38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?	38 Geht nicht hervor aus des Höchsten Mund das Gute wie auch das Böse?
39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?	39 Wie dürfte denn ein Lebender klagen, ein Mann über die Folgen seiner Sünden?
40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!	40 Prüfen wir unsre Wege, erforschen wir sie und kehren wir um zum Herrn.
41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!	41 Erheben wir Herz und Hand zu Gott im Himmel.
42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.	42 Wir haben gesündigt und getrotzt; du aber hast nicht vergeben.
43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.	43 Du hast dich in Zorn gehüllt und uns verfolgt, getötet und nicht geschont.
44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.	44 Du hast dich in Wolken gehüllt, kein Gebet kann sie durchstoßen.
45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.	45 Zu Unrat und Auswurf hast du uns gemacht inmitten der Völker.
46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.	46 Ihren Mund rissen gegen uns auf all unsre Feinde.
47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«	47 Grauen und Grube wurde uns zuteil, Verwüstung und Verderben.
48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.	48 Tränenströme vergießt mein Auge über den Zusammenbruch der Tochter, meines Volkes.
49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,	49 Mein Auge ergießt sich und ruht nicht; es hört nicht auf,
50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.	50 bis der Herr vom Himmel her sieht und schaut.
51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.	51 Mein Auge macht mich elend vor lauter Weinen in meiner Stadt.
52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.	52 Wie auf einen Vogel machten sie Jagd auf mich, die ohne Grund meine Feinde sind.
53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.	53 Sie stürzten in die Grube mein Leben und warfen Steine auf mich.
54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«	54 Das Wasser ging mir über den Kopf; ich sagte: Ich bin verloren.
55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.	55 Da rief ich deinen Namen, Herr, tief unten aus der Grube.
56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«	56 Du hörst meine Stimme. Verschließ nicht dein Ohr vor meinem Seufzen, meinem Schreien!
57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«	57 Du warst nahe am Tag, da ich dich rief; du sagtest: Fürchte dich nicht!
58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.	58 Du, Herr, hast meine Sache geführt, hast mein Leben erlöst.
59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!	59 Du, Herr, hast meine Bedrückung gesehen, hast mir Recht verschafft.
60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.	60 Du hast gesehen ihre ganze Rachgier, all ihr Planen gegen mich.
61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.	61 Du hast ihr Schmähen gehört, o Herr, all ihr Planen gegen mich.
62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.	62 Das Denken und Reden meiner Gegner ist gegen mich den ganzen Tag.
63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.	63 Blick auf ihr Sitzen und Stehen! Ein Spottlied bin ich für sie.
64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!	64 Du wirst ihnen vergelten, Herr, nach dem Tun ihrer Hände.
65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!	65 Du wirst ihren Sinn verblenden. Dein Fluch über sie!
66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!	66 Du wirst sie im Zorn verfolgen und vernichten unter deinem Himmel, o Herr.