Jeremiás siralmai 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.	1 IO son l’uomo che ha veduta afflizione, Per la verga dell’indegnazion del Signore.
2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.	2 Egli mi ha condotto, e fatto camminar nelle tenebre, E non nella luce.
3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.	3 Certo, egli mi ritorna addosso, E rivolge la sua mano contro a me tuttodì.
4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.	4 Egli ha fatta invecchiar la mia carne, e la mia pelle; Egli mi ha fiaccate le ossa.
5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.	5 Egli ha fatti degli edificii contro a me, E mi ha intorniato di tosco e di affanno.
6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.	6 Egli mi ha fatto dimorare in luoghi tenebrosi, A guisa di quelli che son morti già da lungo tempo.
7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.	7 Egli mi ha assiepato d’ogn’intorno, sì che non posso uscire; Egli ha aggravati i miei ceppi.
8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.	8 Eziandio quando grido e sclamo, Egli chiude il passo alla mia orazione,
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.	9 Egli ha chiuse le mie vie di pietre conce a scarpello, Ha rinvolti i miei sentieri.
10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.	10 Egli mi è stato un orso all’agguato, Un leone ne’ suoi nascondimenti.
11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.	11 Egli ha traviate le mie vie, Mi ha tagliato a pezzi, mi ha renduto desolato.
12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.	12 Egli ha teso l’arco suo, E mi ha posto come un bersaglio incontro alle saette.
13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.	13 Egli mi ha fitti nelle reni Gli strali del suo turcasso.
14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.	14 Io sono in derisione a tutti i popoli, E son la lor canzone tuttodì.
15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.	15 Egli mi ha saziato di amaritudini, Mi ha inebbriato di assenzio.
16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.	16 Egli mi ha stritolati i denti con della ghiaia, Mi ha voltolato nella cenere.
17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.	17 E tu hai allontanata l’anima mia dalla pace, Ed io ho dimenticato il bene.
18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«	18 E ho detto: Il Signore ha fatta perire la mia forza, E la mia speranza.
19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!	19 Ricordati della mia afflizione, E del mio esilio; del tosco e dell’assenzio.
20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.	20 L’anima mia se ne ricorda del continuo, E se ne abbatte in me
21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:	21 Questo mi torna alla mente, Perciò spererò ancora.
22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:	22 Se non siamo stati del tutto consumati, È per le benignità del Signore; Perciocchè le sue misericordi non son venute meno;
23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!	23 Si rinnovano ogni mattina; La tua lealtà è grande.
24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«	24 Il Signore è la mia parte, ha detto l’anima mia; Perciò spererò in lui.
25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.	25 Il Signore è buono a quelli che l’aspettano, All’anima che lo ricerca.
26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.	26 Buona cosa è di aspettare in silenzio La salute del Signore.
27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.	27 Buona cosa è all’uomo di portare il giogo Nella sua giovanezza.
28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!	28 Sieda egli pur solitario, ed in silenzio, Se Dio gliel’ha imposto!
29 Tegye a porba száját, talán van remény!	29 Metta pur la sua bocca nella polvere! Forse, ci sarà ancora speranza;
30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!	30 Porga pur la guancia a chi lo percuote; Si sazi pur di vituperio!
31 Mert nem taszít el örökre az Úr.	31 Poichè il Signore non rigetta in perpetuo;
32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.	32 Anzi, se affligge, ha altresì compassione, Secondo la moltitudine delle sue benignità.
33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.	33 Perciocchè s’egli affligge, E addolora i figliuoli degli uomini, Non lo fa volentieri.
34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,	34 Mentre altri trita sotto i suoi piedi Tutti i prigioni della terra;
35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,	35 Mentre altri pervertisce la ragion dell’uomo, Nel cospetto dell’Altissimo;
36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?	36 Mentre altri fa torto all’uomo nella sua lite; Il Signore nol vede egli?
37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?	37 Chi è colui che abbia detta qualche cosa, e quella sia avvenuta, Che il Signore non l’abbia comandata?
38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?	38 Non procedono i mali ed i beni Dalla bocca dell’Altissimo?
39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?	39 Perchè si rammarica l’uomo vivente? Perchè si rammarica l’uomo della pena del suo peccato?
40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!	40 Esaminiamo le nostre vie, E ricerchiamole e convertiamoci al Signore.
41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!	41 Alziamo i nostri cuori, e le palme delle mani, A Dio ne’ cieli, dicendo:
42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.	42 Noi abbiam misfatto, e siamo stati ribelli; E tu non hai perdonato.
43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.	43 Tu ci hai coperti d’ira, e ci hai perseguitati; Tu hai ucciso e non hai risparmiato.
44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.	44 Tu hai distesa una nuvola intorno a te, Acciocchè l’orazione non passasse.
45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.	45 Tu ci hai fatti essere spazzature, Ed abbominio, per mezzo i popoli.
46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.	46 Tutti i nostri nemici hanno aperta la bocca contro a noi.
47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«	47 Noi siamo incorsi in ispavento, ed in fossa; In desolazione, ed in fiaccamento.
48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.	48 L’occhio mio cola in rivi d’acque, Per lo fiaccamento della figliuola del mio popolo.
49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,	49 L’occhio mio stilla, senza posa, E non ha alcuna requie;
50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.	50 Finchè il Signore non riguarda, E non vede dal cielo.
51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.	51 L’occhio mio affanna l’anima mia, Per tutte le figliuole della mia città.
52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.	52 Quelli che senza cagione, mi son nemici, Mi han cacciato del continuo, come un uccelletto;
53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.	53 Hanno troncata la vita mia, e l’hanno messa nella fossa; Ed hanno gettate delle pietre sopra me.
54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«	54 Le acque mi hanno inondato fin sopra il capo; Io ho detto: Io son riciso
55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.	55 Io ho invocato il tuo Nome, o Signore, Dalla fossa de’ luoghi bassissimi.
56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«	56 Tu hai udita la mia voce; Non nascondere il tuo orecchio al mio sospiro, ed al mio grido.
57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«	57 Tu ti sei accostato al giorno che io ti ho invocato; Tu hai detto: Non temere.
58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.	58 O Signore, tu hai dibattute le querele dell’anima mia; Tu hai riscossa la vita mia.
59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!	59 O Signore, tu vedi il torto che mi è fatto; Giudica la mia causa.
60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.	60 Tu vedi tutte le lor vendette, Tutti i lor pensieri contro a me.
61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.	61 Tu odi, Signore, i loro obbrobri, Tutte le lor macchinazioni contro a me;
62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.	62 Le parole di quelli che mi si levano incontro, Ed i ragionamenti che tengono contro a me tuttodì.
63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.	63 Riguarda, quando si seggono, e quando si levano; Io sono la lor canzone.
64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!	64 O Signore, rendi loro la retribuzione, Secondo le opere delle lor mani.
65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!	65 Da’ loro ingombramento di cuore, La tua maledizione.
66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!	66 Perseguili in ira, E disperdili di sotto al cielo del Signore