Jeremiás siralmai 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.	1 Alef. Yo soy el hombre que ha visto la miseria bajo el látigo de su furor.
2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.	2 El me ha llevado y me ha hecho caminar en tinieblas y sin luz.
3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.	3 Contra mí solo vuelve él y revuelve su mano todo el día.
4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.	4 Bet. Mi carne y mi piel ha consumido, ha quebrado mis huesos.
5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.	5 Ha levantado contra mí en asedio amargor y tortura.
6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.	6 Me ha hecho morar en las tinieblas, como los muertos para siempre.
7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.	7 Guímel. Me ha emparedado y no puedo salir; ha hecho pesadas mis cadenas.
8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.	8 Aun cuando grito y pido auxilio, él sofoca mi súplica.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.	9 Ha cercado mis caminos con piedras sillares, ha torcido mis senderos.
10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.	10 Dálet. Oso en acecho ha sido para mí, león en escondite.
11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.	11 Intrincando mis caminos, me ha desgarrado, me ha dejado hecho un horror.
12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.	12 Ha tensado su arco y me ha fijado como blanco de sus flechas.
13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.	13 He. Ha clavado en mis lomos los hijos de su aljaba.
14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.	14 De todo mi pueblo me he hecho la irrisión, su copla todo el día.
15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.	15 El me ha colmado de amargura, me ha abrevado con ajenjo.
16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.	16 Vau. Ha quebrado mis dientes con guijarro, me ha revolcado en la ceniza.
17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.	17 Mi alma está alejada de la paz, he olvidado la dicha.
18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«	18 Digo: ¡Ha fenecido mi vigor, y la esperanza que me venía de Yahveh!
19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!	19 Zain. Recuerda mi miseria y vida errante: ¡es ajenjo y amargor!
20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.	20 Lo recuerda, lo recuerda, y se hunde mi alma en mí.
21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:	21 Esto revolveré en mi corazón, por ello esperaré:
22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:	22 Jet. Que el amor de Yahveh no se ha acabado, ni se ha agotado su ternura;
23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!	23 cada mañana se renuevan: ¡grande es tu lealtad!
24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«	24 «¡Mi porción es Yahveh, dice mi alma, por eso en él espero!»
25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.	25 Tet. Bueno es Yahveh para el que en él espera, para el alma que le busca.
26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.	26 Bueno es esperar en silencio la salvación de Yahveh.
27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.	27 Bueno es para el hombre soportar el yugo desde su juventud.
28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!	28 Yod. Que se siente solitario y silencioso, cuando el Señor se lo impone;
29 Tegye a porba száját, talán van remény!	29 que ponga su boca en el polvo: quizá haya esperanza;
30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!	30 que tienda la mejilla a quien lo hiere, que se harte de oprobios.
31 Mert nem taszít el örökre az Úr.	31 Kaf. Porque no desecha para siempre a los humanos el Señor:
32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.	32 si llega a afligir, se apiada luego según su inmenso amor;
33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.	33 pues no de corazón humilla él ni aflige a los hijos de hombre.
34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,	34 Lámed. Cuando se aplasta bajo el pie a todos los cautivos de un país,
35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,	35 cuando se tuerce el derecho de un hombre ante la faz del Altísimo,
36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?	36 cuando se causa entuerto a un hombre en su proceso, ¿el Señor no lo ve?
37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?	37 Mem. ¿Quién habló y ello fue? ¿No es el Señor el que decide?
38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?	38 ¿No salen de la boca del Altísimo los males y los bienes?
39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?	39 ¿De qué, pues, se queja el hombre? ¡Que sea hombre contra sus pecados!
40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!	40 Nun. Examinemos nuestros caminos, escudriñémoslos, y convirtámonos a Yahveh.
41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!	41 Alcemos nuestro corazón y nuestras manos al Dios que está en los cielos.
42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.	42 Nosotros hemos sido rebeldes y traidores: ¡Tú no has perdonado!
43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.	43 Sámek. Te has envuelto en cólera y nos has perseguido, has matado sin piedad;
44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.	44 te has arropado en una nube para que no pasara la oración;
45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.	45 basura y abyección nos has hecho en medio de los pueblos.
46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.	46 Pe. Abren su boca contra nosotros todos nuestros enemigos.
47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«	47 Terror y fosa es nuestra suerte, desolación y ruina.
48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.	48 Arroyos de lágrimas derraman mis ojos por la ruina de la hija de mi pueblo.
49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,	49 Ain. Mis ojos fluyen y no cesan; ya no hay alivio
50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.	50 hasta que mire y vea Yahveh desde los cielos.
51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.	51 Me hacen daño mis ojos por todas las hijas de mi ciudad.
52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.	52 Sade. Cazar me cazaron como a un pájaro, mis enemigos sin motivo.
53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.	53 Sofocaron mi vida en una fosa y echaron piedras sobre mí.
54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«	54 Sumergieron las aguas mi cabeza, dije: «¡Estoy perdido!»
55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.	55 Qof. Invoqué tu Nombre, Yahveh, desde la hondura de la fosa.
56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«	56 Tú oíste mi grito: «¡No cierres tu oído a mi oración que pide ayuda!»
57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«	57 Te acercaste el día en que te invocaba, dijiste: «¡No temas!»
58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.	58 Res. Tú has defendido, Señor, la causa de mi alma, mi vida has rescatado.
59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!	59 Has visto, Yahveh, el entuerto que me hacían: ¡lleva tú mi juicio!
60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.	60 Has visto toda su venganza, todos sus planes contra mí.
61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.	61 Sin. Has oído sus insultos, Yahveh, todos sus planes contra mí,
62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.	62 los labios de mis agresores y sus tramas, contra mí todo el día.
63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.	63 Estén sentados o en pie, mira: yo soy la copla de ellos.
64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!	64 Tau. Retribúyeles, Yahveh, según la obra de sus manos.
65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!	65 Dales embotamiento de corazón, ¡tu maldición sobre ellos!
66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!	66 ¡Persíguelos con saña, extírpalos de debajo de tus cielos!