Tehillim (תהילים) - Salmi 39

Miqra 'al pi ha-Mesorah	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 לַמְנַצֵּחַ לידיתון לִֽידוּתוּןמִזְמוֹר לְדָוִֽד׃	1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 אָמַרְתִּי אֶשְׁמְרָה דְרָכַי מֵחֲטוֹא בִלְשׁוֹנִיאֶשְׁמְרָה לְפִי מַחְסוֹםבְּעֹד רָשָׁע לְנֶגְדִּֽי׃	2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«
3 נֶאֱלַמְתִּי דוּמִיָּה הֶחֱשֵׁיתִי מִטּוֹבוּכְאֵבִי נֶעְכָּֽר׃	3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.
4 חַם־לִבִּי ׀ בְּקִרְבִּיבַּהֲגִיגִי תִבְעַר־אֵשׁדִּבַּרְתִּי בִּלְשׁוֹנִֽי׃	4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.
5 הוֹדִיעֵנִי יְהֹוָה ׀ קִצִּיוּמִדַּת יָמַי מַה־הִיאאֵדְעָה מֶֽה־חָדֵל אָֽנִי׃	5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«
6 הִנֵּה טְפָחוֹת ׀ נָתַתָּה יָמַיוְחֶלְדִּי כְאַיִן נֶגְדֶּךָאַךְ כׇּֽל־הֶבֶל כׇּל־אָדָם נִצָּב סֶֽלָה׃	6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.
7 אַךְ־בְּצֶלֶם ׀ יִֽתְהַלֶּךְ־אִישׁאַךְ־הֶבֶל יֶהֱמָיוּןיִצְבֹּר וְֽלֹא־יֵדַע מִֽי־אֹסְפָֽם׃	7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.
8 וְעַתָּה מַה־קִּוִּיתִי אֲדֹנָיתּוֹחַלְתִּי לְךָ הִֽיא׃	8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.
9 מִכׇּל־פְּשָׁעַי הַצִּילֵנִיחֶרְפַּת נָבָל אַל־תְּשִׂימֵֽנִי׃	9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.
10 נֶאֱלַמְתִּי לֹא אֶפְתַּח־פִּיכִּי אַתָּה עָשִֽׂיתָ׃	10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.
11 הָסֵר מֵעָלַי נִגְעֶךָמִתִּגְרַת יָדְךָ אֲנִי כָלִֽיתִי׃	11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.
12 בְּֽתוֹכָחוֹת עַל־עָוֺן ׀ יִסַּרְתָּ אִישׁוַתֶּמֶס כָּעָשׁ חֲמוּדוֹאַךְ הֶבֶל כׇּל־אָדָם סֶֽלָה׃	12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!
13 שִׁמְעָֽה תְפִלָּתִי ׀ יְהֹוָה וְשַׁוְעָתִי ׀ הַאֲזִינָהאֶֽל־דִּמְעָתִי אַֽל־תֶּחֱרַשׁכִּי גֵר אָנֹכִי עִמָּךְתּוֹשָׁב כְּכׇל־אֲבוֹתָֽי׃	13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.
14 הָשַׁע מִמֶּנִּי וְאַבְלִיגָהבְּטֶרֶם אֵלֵךְ וְאֵינֶֽנִּי׃	14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!