Livre de Job 41

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ton espérance serait illusoire, car sa vue seule suffit à terrasser.	1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
2 Il devient féroce quand on l'éveille, qui peut lui résister en face?	2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
3 Qui donc l'a affronté sans en pâtir? Personne sous tous les cieux!	3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
4 Je parlerai aussi de ses membres, je dirai sa force incomparable.	4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
5 Qui a découvert par devant sa tunique, pénétré dans sa double cuirasse?	5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
6 Qui a ouvert les battants de sa gueule? La terreur règne autour de ses dents!	6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
7 Son dos, ce sont des rangées de boucliers, que ferme un sceau de pierre.	7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
8 Ils se touchent de si près qu'un souffle ne peut s'y infiltrer.	8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
9 Ils adhèrent l'un à l'autre et font un bloc sans fissure.	9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
10 Son éternuement projette de la lumière, ses yeux ressemblent aux paupières de l'aurore.	10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
11 De sa gueule jaillissent des torches, il s'en échappe des étincelles de feu.	11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
12 Ses naseaux crachent de la fumée, comme un chaudron qui bout sur le feu.	12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
13 Son souffle allumerait des charbons, une flamme sort de sa gueule.	13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
14 Sur son cou est campée la force, et devant lui bondit la violence.	14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
15 Les fanons de sa chair sont soudés ensemble: ils adhèrent à elle, inébranlables.	15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
16 Son coeur est dur comme le roc, résistant comme la meule de dessous.	16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
17 Quand il se dresse, les flots prennent peur et les vagues de la mer se retirent.	17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
18 L'épée l'atteint sans se fixer, de même lance, javeline ou dard.	18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
19 Pour lui, le fer n'est que paille, et l'airain, du bois pourri.	19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
20 Les traits de l'arc ne le font pas fuir: il reçoit comme un fétu les pierres de fronde.	20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
21 La massue lui semble un fétu, il se rit du javelot qui vibre.	21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
22 Il a sous lui des tessons aigus, comme une herse il passe sur la vase.	22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 Il fait bouillonner le gouffre comme une chaudière, il change la mer en brûle-parfums.	23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
24 Il laisse derrière lui un sillage lumineux, l'abîme semble couvert d'une toison blanche.	24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
25 Sur terre, il n'a point son pareil, il a été fait intrépide.	25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
26 Il regarde en face les plus hautains, il est roi sur tous les fils de l'orgueil.	26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«