Job 4

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Eliphaz of Teman spoke next. He said:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 If we say something to you, wil you bear with us? Who in any case could refrain from speaking now?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 You have schooled many others, giving strength to feeble hands;	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 your words supported any who wavered and strengthened every failing knee.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 And now your turn has come, and you lose patience, at the first touch on yourself you are overwhelmed!	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 Does not your piety give you confidence, and your integrity of life give you hope?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Can you recal anyone guiltless that perished? Where then have the honest been wiped out?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 I speak from experience: those who plough iniquity and sow disaster, reap just that.	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 Under the breath of God, they perish: a blast of his anger, and they are destroyed;	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 the lion's roars, his savage growls, like the fangs of a lion cub, are broken off.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 The lion dies for lack of prey and the lioness's whelps are dispersed.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 I have received a secret revelation, a whisper has come to my ears;	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 by night when dreams confuse the mind and slumber lies heavy on everyone,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 a shiver of horror ran through me and fil ed al my bones with fright.	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 A breath slid over my face, the hairs of my body bristled.	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Someone stood there -- I did not know his face, but the form stayed there before my eyes. Silence --then I heard a voice,	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 'Can a mortal seem upright to God, would anybody seem pure in the presence of his Maker?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 God cannot rely even on his own servants, even with his angels he finds fault.	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 What then of those who live in houses of clay, who are founded on dust?	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 They are crushed as easily as a moth, between morning and evening they are ground to powder. Theyvanish for ever, with no one to bring them back.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 Their tent-peg is snatched from them, and they die devoid of wisdom.'	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.