Job 16

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job spoke next. He said:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 How often have I heard al this before! What sorry comforters you are!	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 'When wil these windy arguments be over?' or again, 'What sickness drives you to defend yourself?'	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Oh yes! I too could talk as you do, if you were in my place; I could overwhelm you with speeches,shaking my head over you,	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 and speak words of encouragement, and then have no more to say.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 When I speak, my suffering does not stop; if I say nothing, is it in any way reduced?	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 And now it is driving me to distraction; you have struck my whole acquaintanceship with horror,	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 now it rounds on me, my slanderer has now turned witness, he appears against me, accusing me faceto face;	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 his anger tears and hounds me with gnashing teeth. My enemies look daggers at me,	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 and open gaping jaws. Their sneers strike like slaps in the face; and they all set on me at once.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Yes, God has handed me over to the godless, and cast me into the hands of the wicked.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 I was living at peace, until he made me totter, taking me by the neck to shatter me. He has set me upas his target:	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 he shoots his arrows at me from all sides, pitilessly pierces my loins, and pours my gal out on theground.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 Breach after breach he drives through me, charging on me like a warrior.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 I have sewn sackcloth over my skin, thrown my forehead in the dust.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 My face is red with tears, and shadow dark as death covers my eyelids.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 Nonetheless, my hands are free of violence, and my prayer is pure.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 Cover not my blood, O earth, and let my cry mount without cease!	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Henceforth I have a witness in heaven, my defender is there on high.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 Interpreter of my thoughts there with God, before whom flow my tears,	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 let my anguish plead the cause of a man at grips with God, just as a man might defend his fel ow.	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 For the years of my life are numbered, and I am leaving by the road of no return.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.