Job 10

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Since I have lost al taste for life, I shal give free rein to my complaining; I shal let my embittered soulspeak out.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 I shal say to God, 'Do not condemn me, tel me what your case is against me.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Is it right for you to attack me, in contempt for what you yourself have made, thus abetting theschemes of the wicked?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Are your eyes mere human eyes, do you see as human beings see?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Are you mortal like human beings? do your years pass as human days pass?	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 You, who enquire into my faults and investigate my sins,	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 you know very wel that I am innocent, and that no one can rescue me from your grasp.	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Your hands having shaped and created me, now you change your mind and mean to destroy me!	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Having made me, remember, as though of clay, now you mean to turn me back into dust!	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Did you not pour me out like milk, and then let me thicken like curds,	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 clothe me with skin and flesh, and weave me of bone and sinew?	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 In your love you gave me life, and in your care watched over my every breath.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Yet, al the while, you had a secret plan: I know that you were biding your time	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 to see if I should sin and then not acquit me of my faults.	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 Woe to me, if I am guilty; even if I am upright, I dare not lift my head, so overwhelmed with shameand drunk with pain am I!	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 Proud as a lion, you hunt me down, multiplying your exploits at my expense,	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 attacking me again and again, your fury against me ever increasing, your troops assailing me, waveafter wave.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Why did you bring me out of the womb? I should have perished then, unseen by any eye,	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 a being that had never been, to be carried from womb to grave.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 The days of my life are few enough: turn your eyes away, leave me a little joy,	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 before I go to the place of no return, to the land of darkness and shadow dark as death,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 where dimness and disorder hold sway, and light itself is like dead of night.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«