Psalms 88

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 A song; a psalm of the Korahites. For the leader; according to Mahalath. For singing; a maskil of Heman the Ezrahite.	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 LORD, my God, I call out by day; at night I cry aloud in your presence.	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 Let my prayer come before you; incline your ear to my cry.	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 For my soul is filled with troubles; my life draws near to Sheol.	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 I am reckoned with those who go down to the pit; I am weak, without strength.	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 My couch is among the dead, with the slain who lie in the grave. You remember them no more; they are cut off from your care.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 You plunged me into the bottom of the pit, into the darkness of the abyss.	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 Your wrath lies heavy upon me; all your waves crash over me. Selah	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 Because of you my friends shun me; you make me loathsome to them; Caged in, I cannot escape;	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 my eyes grow dim from trouble. All day I call on you, LORD; I stretch out my hands to you.	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 Do you work wonders for the dead? Do the shades arise and praise you? Selah	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 Is your love proclaimed in the grave, your fidelity in the tomb?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 Are your marvels declared in the darkness, your righteous deeds in the land of oblivion?	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 But I cry out to you, LORD; in the morning my prayer comes before you.	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 Why do you reject me, LORD? Why hide your face from me?	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 I am mortally afflicted since youth; lifeless, I suffer your terrible blows.	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 Your wrath has swept over me; your terrors have reduced me to silence.	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 All the day they surge round like a flood; from every side they close in on me.	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19 Because of you companions shun me; my only friend is darkness.	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.