Job 30

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 But now they hold me in derision who are younger in years than I; Whose fathers I should have disdained to rank with the dogs of my flock.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Such strength as they had, to me meant nought; they were utterly destitute.	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 In want and hunger was their lot, they who fled to the parched wastelands:	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 They plucked saltwort and shrubs; the roots of the broom plant were their food.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 They were banished from among men, with an outcry like that against a thief--	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 To dwell on the slopes of the wadies, in caves of sand and stone;	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 Among the bushes they raised their raucous cry; under the nettles they huddled together.	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 Irresponsible, nameless men, they were driven out of the land.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Yet now they sing of me in mockery; I am become a byword among them.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 They abhor me, they stand aloof from me, they do not hesitate to spit in my face!	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Indeed, they have loosed their bonds; they lord it over me, and have thrown off restraint in my presence.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 To subvert my paths they rise up; they build their approaches for my ruin.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 To destroy me, they attack with none to stay them;	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 as through a wide breach they advance. Amid the uproar they come on in waves;	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 over me rolls the terror. My dignity is borne off on the wind, and my welfare vanishes like a cloud.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 My soul ebbs away from me;	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 My frame takes no rest by night; my inward parts seethe and will not be stilled.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 One with great power lays hold of my clothing; by the collar of my tunic he seizes me:	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 He has cast me into the mire; I am leveled with the dust and ashes.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 I cry to you, but you do not answer me; you stand off and look at me,	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Then you turn upon me without mercy and with your strong hand you buffet me.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 You raise me up and drive me before the wind; I am tossed about by the tempest.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Indeed I know you will turn me back in death to the destined place of everyone alive.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Yet should not a hand be held out to help a wretched man in his calamity?	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Or have I not wept for the hardships of others; was not my soul grieved for the destitute?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Yet when I looked for good, then evil came; when I expected light, then came darkness.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 days of affliction have overtaken me.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 I go about in gloom, without the sun; I rise up in public to voice my grief.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 I have become the brother of jackals, companion to the ostrich.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 My blackened skin falls away from me; the heat scorches my very frame.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 My harp is turned to mourning, and my reed pipe to sounds of weeping.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!