Jób könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Kiálts csak! Van-e, aki felel neked? Fordulj valakihez a szentek közül!	1 Grida pure, vi sarà egli alcuno che ti risponda? Ed a cui d’infra i santi ti rivolgerai tu?
2 Valóban öli a balgát a harag, s az együgyűt bosszúság gyilkolja.	2 Conciossiachè il cruccio uccida il pazzo, E lo sdegno faccia morir lo stolto.
3 Láttam balgát gyökeret verni, de jó sorát tüstént megátkoztam.	3 Io ho veduto il pazzo che si radicava; Ma incontanente ho maledetto il suo abitacolo.
4 Távol esnek fiai a jóléttől, eltapossák őket a kapuban, és nem lesz, aki mentse őket.	4 I suoi figliuoli son lungi dalla salvezza, E sono oppressati nella porta, senza che alcuno li riscuota.
5 Feleszi termését az éhező, s elragadja fegyverrel kezében; szomjasok szürcsölik vagyonát.	5 L’affamato divora la ricolta di esso, E la rapisce di mezzo le spine; E i ladroni trangugiano le sue facoltà
6 Semmi sem esik meg a földön ok nélkül, s a nyomorúság nem a földből fakad;	6 Perciocchè la sventura non ispunta dalla polvere, E il dolore non germoglia dalla terra;
7 az ember úgy születik nyomorúságra, mint a madár repülésre.	7 Benchè l’uomo nasca per soffrire, Come le faville delle brace per volare in alto.
8 Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel, Isten elé terjeszteném ügyemet,	8 Ma quant’è a me, io ricercherei pure Iddio, Ed addirizzerei il mio ragionamento a Dio;
9 aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni, csodákat, amiknek nincsen száma;	9 Il quale fa cose sì grandi, che non si posson investigare; E tante cose maravigliose, che non si possono annoverare;
10 aki esőt bocsát a föld színére, és vízzel öntözi az egész határt,	10 Che manda la pioggia in su la terra, E le acque in su le campagne;
11 hogy az alázatosakat felemelje, s a szomorúakat jólétbe helyezze;	11 Che innalza i bassi, E fa che quelli ch’erano in duolo sono esaltati per salvazione;
12 aki széttépi a ravaszok fondorkodását, hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;	12 Che disperde i pensieri degli astuti, E fa che le lor mani non possono far nulla di bene ordinato.
13 aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal, és meghiúsítja az álnokok terveit:	13 Egli soprapprende i savi nella loro astuzia, E fa che il consiglio de’ perversi va in ruina.
14 fényes nappal sötétbe botlanak, délben úgy tapogatnak, mint éjjel;	14 Di giorno scontrano tenebre, E in pien mezzodì vanno a tentone come di notte.
15 aki megmenti a szegényt szájuk pallosától, s a nyomorban élőt az erősnek karjától;	15 Ma egli salva il bisognoso dalla spada, Dalla gola loro, e dalla mano del possente.
16 így reménye nyílik a szegénynek, a gazság pedig befogja száját.	16 E vi è qualche speranza per lo misero; Ma l’iniquità ha la bocca turata
17 Boldog az az ember, akit Isten megfenyít! Meg ne vesd tehát az Úr feddését!	17 Ecco, beato è l’uomo, il quale Iddio castiga; E però non disdegnar la correzione dell’Onnipotente.
18 Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi, megver – de keze gyógyít is.	18 Perciocchè egli è quel che manda la doglia e altresì la fascia; Egli è quel che fa la piaga, e le sue mani altresì guariscono.
19 Kiragad téged hat szorongatásból, és nem ér baj a hetedikben.	19 In sei afflizioni egli ti libererà, Ed in sette il male non ti toccherà.
20 Az éhínségben megment a haláltól, s a hadban a kardnak erejétől.	20 In tempo di fame egli ti riscoterà dalla morte, E in tempo di guerra dalla spada.
21 Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;	21 Al tempo del flagello della lingua tu sarai nascosto; E non temerai la desolazione, quando verrà.
22 nevethetsz pusztuláson, éhségen, és nem kell félned a föld vadjaitól,	22 Tu riderai del guasto e della carestia; E non temerai delle fiere della terra.
23 mert frigyben vagy a szántó köveivel, s a mező vadja veled békességben lesz.	23 Perciocchè tu avrai patto eziandio con le pietre de’ campi; E le fiere della campagna ti saranno rendute pacifiche.
24 Épségben tudhatod sátradat, és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.	24 E tu conoscerai per prova che il tuo padiglione non sarà se non pace, E governerai la tua casa, e nulla ti verrà fallito.
25 Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik, és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.	25 E riconoscerai che la tua progenie sarà molta, E che i tuoi discendenti saranno come l’erba della terra.
26 Bővelkedve szállsz a sírba, úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.	26 Tu entrerai in estrema vecchiezza nel sepolcro, Come la bica delle biade è accumulata al suo tempo.
27 Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van; halljad tehát és jegyezd meg magadnak!«	27 Ecco ciò noi ti diciamo; noi l’abbiamo investigato; egli è così; Ascoltalo, e riconoscilo