Levél a zsidóknak 1

¹ Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által,

² ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette,

³ s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban .

⁴ Annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

⁵ Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: »Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged« ? És ismét: »Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?«

⁶ Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: »És hódol előtte Isten minden angyala!«

⁷ Az angyalokat illetően ugyanis így szól: »Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává« .

⁸ Fiát illetően pedig: »A te trónod, Isten, örökkön örökké áll; országod jogara az igazság jogara.

⁹ Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged, Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett« .

¹⁰ És: »Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei.

¹¹ Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak,

¹² összegöngyölöd őket, mint egy köntöst, és elváltoznak, mint a ruha; te azonban ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak« .

¹³ Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: »Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet«?

¹⁴ Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget?