Jeremia 48

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Über Moab: So spricht der Herr der Heere, der Gott Israels: Weh über Nebo, es wird verwüstet, erobert wird Kirjatajim. Zuschanden wird die Hochburg und geschleift.	1 Moábról. Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Jaj Nábónak, mert elpusztult, megszégyenült Kirjátaim, elfoglalták, megszégyenült a vár, és megzavarodott!
2 Moabs Ruhm ist dahin. In Heschbon plante man sein Verderben: Kommt, wir rotten es aus, sodass es kein Volk mehr ist. Auch du, Madmen, wirst verstummen; das Schwert verfolgt dich.	2 Nincs többé Moáb dicsősége, Hesbonban gonoszságot terveztek ellene: ‘Jöjjetek, és irtsuk ki a nemzetek közül!’ Te is megsemmisülsz, Madmén, kard jár a nyomodban.
3 Horch! Wehgeschrei aus Horonajim: Verwüstung und große Zerstörung!	3 Kiáltás hangzik Oronaimból: ‘Pusztulás és nagy romlás!’
4 Zerstört ist Moab! So gellt der Schrei bis nach Zoar.	4 Összetört Moáb, kiáltásuk Coárig hallatszik.
5 Die Steige von Luhit steigt man weinend hinauf. Ja, am Abstieg von Horonajim hört man über die Zerstörung entsetzliches Schreien.	5 Bizony, a Lúit emelkedőjén keserves sírással mennek fel; bizony, Oronaim lejtőjén ellenség hallja az összetörtek kiáltását:
6 Flieht, rettet euer Leben! Macht es wie der Wildesel in der Wüste!	6 ‘Fussatok, mentsétek meg életeteket, legyetek olyanok, mint cserje a pusztában!’
7 Weil du auf eigene Werke und Schätze vertraut hast, wirst auch du erobert werden. In die Verbannung muss Kemosch ziehen samt seinen Priestern und Fürsten.	7 Mivel műveidben és kincseidben bíztál, téged is elfoglalnak; Kámos fogságba megy papjaival és fejedelmeivel együtt.
8 Der Verwüster kommt über jede Stadt, keine Stadt kann sich retten. Verheert wird das Tal, verwüstet die Ebene, so spricht der Herr.	8 Pusztító jön minden város ellen, és egy város sem menekül meg; elpusztul a völgy, és tönkremegy a síkság, ahogyan megmondta az Úr.
9 Setzt ein Grabmal für Moab; denn es verfällt ganz und gar. Seine Städte werden zur Wüste, niemand wohnt mehr darin.	9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy elszállva eltávozzék! Mert városai pusztasággá lesznek, nem lesz lakó bennük.
10 Verflucht, wer den Auftrag des Herrn lässig betreibt, ja, verflucht, wer sein Schwert abhält vom Blutvergießen.	10 Átkozott, aki az Úr munkáját hanyagul végzi, és átkozott, aki kíméli kardját a vértől!
11 Ungestört war Moab von Jugend an, ruhig lag es auf seiner Hefe. Es wurde nicht umgeschüttet von Gefäß zu Gefäß: Nie musste es in die Verbannung ziehen.Darum blieb ihm sein Wohlgeschmack erhalten, sein Duft veränderte sich nicht.	11 Gondtalanul élt Moáb ifjúkora óta, és nyugodtan pihent borseprőjén, nem öntötték át egyik edényből a másikba, és fogságba sem ment; ezért maradt meg íze benne, és illata sem változott.
12 Darum kommen Tage - Spruch des Herrn -, da schicke ich Kellermeister zu ihm; sie gießen es um, entleeren seine Gefäße und zerschlagen seine Krüge.	12 Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor csaposokat küldök rá, akik megcsapolják; edényeit kiürítik, és korsóit összetörik.
13 Moab wird an Kemosch zuschanden, wie das Haus Israel zuschanden wurde an Bet-El, auf das es vertraute.	13 Megszégyenül Moáb Kámos miatt, ahogyan megszégyenült Izrael háza Bétel miatt, amelyben bízott.
14 Wie könnt ihr sagen: Helden sind wir, starke Krieger zum Kampf?	14 Hogyan mondhatjátok: ‘Hősök vagyunk, és harcra edzett férfiak?’
15 Der Verwüster Moabs und seiner Städte steigt hinauf; da steigen seine besten jungen Männer hinab, um geschlachtet zu werden - Spruch des Königs, Herr der Heere ist sein Name.	15 Elpusztul Moáb, városait megszállják, és válogatott ifjai a vágóhídra mennek – mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve. –
16 Der Untergang Moabs rückt heran, schnell eilt sein Unglück herbei.	16 Hamarosan eljön Moáb balszerencséje, és veszte nagyon gyorsan közeledik.
17 Beklagt es alle, ihr seine Nachbarn, und alle, die ihr seinen Namen kennt. Sagt: Ach, wie ist zerbrochen der starke Stab, das herrliche Zepter!	17 Szánakozzatok rajta mind, akik körülötte vagytok, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: ‘Hogy összetört az erős jogar, az ékes pálca!’
18 Steig herab von deiner Würde, setz dich in den Kot, du thronende Tochter Dibon! Denn Moabs Verwüster zieht hinauf zu dir, zerstört deine Burgen.	18 Szállj le dicsőségedből, és ülj szomjúságban, Díbon leánya, aki ott laksz! Mert Moáb pusztítója felvonult ellened, lerombolja erődítményeidet.
19 Stellt euch an den Weg und späht aus, ihr Einwohner von Aroër! Fragt den Flüchtling und die fliehende Frau, sagt: Was ist denn geschehen?	19 Állj ki az útra, és tekints szét, Ároer lakója! Kérdezd meg a futót és menekülőt, s mondd: ‘Mi történt?’
20 Zuschanden ist Moab, ja, ganz zerbrochen. Klagt und schreit! Meldet am Arnon: Moab ist verwüstet.	20 Megszégyenült Moáb, mert megzavarodott. Jajgassatok és kiáltsatok, hirdessétek az Arnon mellett, hogy elpusztult Moáb!
21 Ein Gericht kam über das ebene Land, über Holon, Jahaz und Mefaat,	21 Ítélet jött el a sík földre, Helonra, Jászára és Mefaátra,
22 über Dibon, Nebo und Bet-Diblatajim,	22 Díbonra, Nábóra és Bétdeblataimra,
23 über Kirjatajim, Bet- Gamul und Bet-Meon,	23 Kirjátaimra, Bétgámulra és Bétmáonra,
24 über Kerijot und Bozra und über alle Städte des Landes Moab, die fernen und die nahen.	24 Káriótra, Boszrára és Moáb földjének minden városára, a távoliakra és a közeliekre.
25 Abgehauen ist Moabs Horn, zerschmettert sein Arm [- Spruch des Herrn].	25 Letörték Moáb szarvát, és karját összezúzták – mondja az Úr. –
26 Macht es betrunken; denn es hat geprahlt gegen den Herrn. So stürze Moab in sein eigenes Gespei und verfalle nun selbst dem Gespött.	26 Részegítsétek le, mert az Úrral szemben nagyra tört! Tenyereljen bele Moáb a saját okádékába, és legyen nevetség tárgya ő is!
27 Oder diente nicht Israel dir zum Gespött? Wurde es etwa beim Diebstahl ertappt, dass du höhnend den Kopf geschüttelt hast, sooft du von ihm sprachst?	27 Vajon nem volt-e neked nevetség tárgya Izrael? Vagy talán tolvajok közt kapták rajta, hogy valahányszor beszélsz róla, fejedet csóválod?
28 Verlasst die Städte, wohnt in den Felsen, ihr Bewohner von Moab! Macht es wie die Taube, die nistet an den Wänden der offenen Schlucht.	28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklán, Moáb lakói! Legyetek olyanok, mint a galamb, mely a hasadék nyílásának oldalain fészkel!
29 Wir haben von Moabs Stolz gehört - es ist stolz über die Maßen -; von seinem Hochmut und Stolz haben wir gehört, von seinem Dünkel und hochfahrenden Sinn.	29 Hallottunk Moáb gőgjéről – gőgös nagyon –: büszkeségéről, gőgjéről, kevélységéről és szívének fennhéjázásáról.
30 Ich kenne seinen Übermut - Spruch des Herrn -, sein Geschwätz ist nicht wahr, sein Tun ist nicht recht.	30 Én ismerem kérkedését – mondja az Úr –, hamis a fecsegése, hamisak a tettei.
31 Darum jammere ich laut über Moab, über ganz Moab klage ich und seufze über die Leute von Kir- Heres.	31 Ezért jajgatok Moáb miatt, és egész Moábért kiáltok; Kír-Heresz férfiai miatt sóhajtoznak.
32 Mehr als um Jaser weine ich um dich, Weinstock von Sibma; bis ans Meer zogen sich deine Ranken hin, sie reichten bis Jaser. Über deine Weinlese und Ernte fiel der Verwüster her.	32 Jázer siratásánál jobban siratlak, Sibma szőlőtője! Indáid túlnyúltak a tengeren, Jázer tengeréig értek; gyümölcsödre és szüretedre pusztító tört rá.
33 Verschwunden sind Freude und Jubelgeschrei vom Fruchtland und vom Land Moab. Die Kufen sind leer von Wein, kein Winzer keltert, kein Jauchzen ertönt.	33 Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből, Moáb földjéről; a bort a sajtókból eltüntettem, nem tapossák örömkiáltással, a kiáltás nem örömkiáltás.
34 Das Schreien von Heschbon und Elale dringt bis Jahaz, laut klagt man von Zoar bis Horonajim und Eglat-Schelischija; denn selbst das Wasser von Nimrim versiegt.	34 Hesbon kiáltozása Eláléig ér, Jászáig hallatják hangjukat, Szegortól Oronaimig, Eglát-Selisijjáig; mert Nemrim vizei is pusztasággá lesznek.
35 Ich mache es für Moab unmöglich - Spruch des Herrn -, dass jemand auf der Kulthöhe opfert und seinen Göttern Rauchopfer darbringt.	35 Kipusztítom Moábból – mondja az Úr – azt, aki áldozatot mutat be a magaslaton, és isteneinek tömjénez.
36 Darum jammert mein Herz um Moab wie eine Flöte, ja mein Herz jammert um die Leute von Kir-Heres wie eine Flöte, weil sie ihre ganze Habe verloren.	36 Ezért zokog a szívem Moábért, miként a fuvola, és zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, miként a fuvola. Ezért veszett el tartaléka, amit szerzett.
37 Jedes Haupt ist kahl geschoren und jeder Bart abgeschnitten, an allen Händen sind Trauermale und um die Hüften Trauerkleider.	37 Bizony, minden fej kopasz, és minden szakáll levágva; minden kézen vágások, és a derékon zsákruha.
38 Auf allen Dächern und Plätzen Moabs hört man nichts als Klage. Ja, ich zerschlage Moab wie ein Gefäß, das niemand mehr will - Spruch des Herrn.	38 Moábban minden háztetőn és terein mindenütt gyász van, mert összetörtem Moábot, mint egy edényt, mely senkinek sem tetszik – mondja az Úr. –
39 Ach, wie ist es zerbrochen, wie hat Moab sich schmählich zur Flucht gewandt! So wird Moab zum Gespött und zu einem Bild des Entsetzens für all seine Nachbarn.	39 Hogy megzavarodott! Jajgassatok! Hogy hátat fordított Moáb, hogy megszégyenült! Nevetség tárgyává lesz Moáb, elrettentésül egész környezetének.
40 Denn so spricht der Herr: Seht, wie ein Adler schwebt es heran und breitet seine Schwingen über Moab aus.	40 Mert így szól az Úr: Íme, mint a sas, úgy repül, és kiterjeszti szárnyát Moábra.
41 Die Städte werden erobert, die Festungen eingenommen. Das Herz der Helden Moabs ist an jenem Tag wie das Herz einer Frau in Wehen.	41 Elfoglalják a városokat, és a várakat beveszik; Moáb hőseinek szíve olyan lesz azon a napon, mint a vajúdó asszony szíve.
42 Vernichtet wird Moab, sodass es kein Volk mehr ist; denn es hat geprahlt gegen den Herrn.	42 Elpusztul Moáb, nem lesz többé nép, mert az Úrral szemben nagyra tört.
43 Grauen, Grube und Garn warten auf dich, Bewohner von Moab - Spruch des Herrn.	43 Rettenet, verem és háló vár rád, Moáb lakója – mondja az Úr. –
44 Wer dem Grauen entflieht, fällt in die Grube, wer aus der Grube steigt, fängt sich im Garn. Ja, das werde ich über Moab bringen im Jahr seiner Bestrafung - Spruch des Herrn.	44 Aki elmenekül a rettenet elől, beleesik a verembe, és aki kijön a veremből, azt megfogja a háló; mert elhozom Moábra meglátogatásuk esztendejét – mondja az Úr. –
45 Im Schatten von Heschbon bleiben erschöpft Flüchtlinge stehen. Doch Feuer geht aus von Heschbon, eine Flamme von Sihons Haus. Es verzehrt die Schläfe Moabs, den Scheitel der lärmenden Schreier.	45 Hesbon árnyékában álltak meg erőtlenül a menekülők; de tűz csapott ki Hesbonból, és láng Szeón közepéből; megemésztette Moáb halántékát, és a zajongók feje tetejét.
46 Wehe dir, Moab, verloren bist du, Volk des Kemosch. Denn deine Söhne schleppt man in die Verbannung, deine Töchter in die Gefangenschaft.	46 Jaj neked, Moáb! Elveszett Kámos népe! Mert fiaid fogságba kerültek, és leányaid rabságba.
47 Aber in ferner Zukunft wende ich Moabs Geschick - Spruch des Herrn. [Bis hierher geht das Gerichtswort über Moab.]	47 De majd jóra fordítom Moáb sorsát a végső napokban« – mondja az Úr. Eddig tart Moáb ítélete.