1 La Sabiduría edificó su casa, talló sus siete columnas, | 1 A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát, |
2 inmoló sus víctimas, mezcló su vino, y también preparó su mesa. | 2 leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát. |
3 Ella envió a sus servidoras a proclamar sobre los sitios más altos de la ciudad: | 3 Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain: |
4 «El que sea incauto, que venga aquí». Y al falto de entendimiento, le dice: | 4 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek üzente: |
5 «Vengan, coman de mi pan, y beban del vino que yo mezclé. | 5 »Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem! |
6 Abandonen la ingenuidad, y vivirán, y sigan derecho por el camino de la inteligencia». | 6 Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!« |
7 El que corrige a un insolente se atrae la ignominia, y el que reprende a un malvado, el deshonor, | 7 Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának, aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára. |
8 No reprendas a un insolente, no sea que te odie; reprende a un sabio, y te amará, | 8 Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön! Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged. |
9 Da al sabio y se hará más sabio aún, instruye al justo y ganará en saber. | 9 Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik, tanítsd az igazat, és sietve elfogadja! |
10 El comienzo de la sabiduría es el temor del Señor, y la ciencia del Santo es la inteligencia. | 10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság, |
11 Porque tus días se multiplicarán gracias a mí y se añadirán años a tu vida. | 11 mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved. |
12 Si eres sabio, lo eres para ti, si eres insolente, tú solo lo sufrirás. | 12 Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az, ha arcátlan vagy, magad vallod kárát! |
13 La señora Necedad es turbulenta, es estúpida y no sabe nada. | 13 Dőreség-asszony lármás, csupa csábítás és egyebet sem tud. |
14 Ella se sienta a la puerta de su casa, en una silla, sobre las alturas de la ciudad, | 14 Leül háza kapujába, egy székre a város magas helyén, |
15 para gritar a los transeúntes que van derecho por el camino: | 15 hogy hívja az arra menőket, akik az útjukon járnak: |
16 «El que sea incauto, que venga aquí». Y al falto de entendimiento, le dice: | 16 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek ezt üzeni: |
17 «¡Las aguas robadas son dulces y el pan quitado a escondidas, delicioso!». | 17 »A lopott víz édesebb, s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!« |
18 Pero él no sabe que allí están las Sombras, y sus invitados, en las profundidades del Abismo. | 18 És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak! |