| 1 ܘܥܪܩ ܕܘܝܕ ܡܢ ܝܘܢܬ ܕܒܪܡܬܐ ܘܐܬܐ ܘܐܡܪ ܩܕܡ ܝܘܢܬܢ ܡܢܐ ܥܒܕܬ ܘܡܢܐ ܗܝ ܣܟܠܘܬܝ ܘܡܢܐ ܗܘ ܣܘܪܚܢܝ ܩܕܡ ܐܒܘܟ ܕܒܥ̇ܐ ܢܦܫܝ | 1 Dávid azonban elfutott a ramátai Nájótból, elment és szólt Jonatánnak: »Mit követtem el? Mi a vétkem, s mi a bűnöm apád ellen, hogy életemre tör?« |
| 2 ܘܐܡܪ ܠܗ ܝܘܢܬܢ ܚܣ ܠܟ ܠܐ ܬܡܘܬ ܗܐ ܠܐ ܥܒ̇ܕ ܐܒܝ ܡܠܬܐ ܪܒܬܐ ܘܡܠܬܐ ܙܥܘܪܬܐ ܕܠܐ ܓ̇ܠܐ ܠܝ ܡܛܠ ܡܢܐ ܛܫܝ ܐܒܝ ܡܢܝ ܡܠܬܐ ܗܕܐ ܠܝܬ ܗܕܐ | 2 Ő azt mondta neki: »Dehogyis, nem fogsz meghalni, mert apám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, mielőtt velem nem közli. Csak éppen ezt az egy dolgot titkolta volna el előttem? Nem fog az megtörténni!« |
| 3 ܘܐܝܡܐ ܠܗ ܕܘܝܕ ܘܐܡܪ ܡܛܠ ܕܝܕܥ ܐܒܘܟ ܕܐܫܟܚܬ ܪ̈ܚܡܐ ܒܥܝܢ̈ܝܟ ܐܡܪ ܕܠܐ ܢܕܥ ܝܘܢܬܢ ܒܗܕܐ ܕܠܐ ܬܟܪܐ ܠܗ ܒܪܡ ܚܝ ܗܘ ܡܪܝܐ ܘܚܝܐ ܗܝ ܢܦܫܟ ܐܠܐ ܐܢ ܦܣܥܬܐ ܗܘܬ ܒܝܢܝ ܠܡܘܬܐ | 3 Meg is esküdött újra Dávidnak. Ám Dávid azt mondta: »Nyilván tudja apád, hogy én kegyelmet találtam szemedben, s azért azt fogja mondani magában: ‘Ne tudjon erről Jonatán, nehogy elszomorodjék!’ Én azonban az Úr életére és a te életedre mondom, hogy szinte csak egy lépés választ el engem a haláltól.« |
| 4 ܘܐܡܪ ܝܘܢܬܢ ܠܕܘܝܕ ܡܐ ܕܐܡܪܐ ܢܦܫܟ ܐܥܒܕ ܠܟ | 4 Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: »Bármit mondasz nekem, megteszem neked.« |
| 5 ܘܐܡܪ ܕܘܝܕ ܠܝܘܢܬܢ ܗܐ ܪܝܫ ܝܪܚܐ ܗܘ ܡܚܪ ܘܐܢܐ ܡܣܬܡܟܘ ܡܣܬܡܟ ܐܢܐ ܩܕܡ ܐܒܘܟ ܠܡܠܥܣ ܘܬܫܕܪܢܝ ܠܡܛܫܐ ܒܚܩܠܐ ܥܕܡܐ ܠܪܡܫܐ ܬܠܝܬܝܐ | 5 Azt mondta erre Dávid Jonatánnak: »Íme, holnap újhold napja van, amikor a szokás szerint a király mellé kellene ülnöm, hogy egyem. Engedj azonban el, hadd rejtőzzem el a mezőn harmadnap estig. |
| 6 ܐܢ ܡܦܩܕ ܢܦܩܕܢܝ ܐܒܘܟ ܐܡܪ ܠܗ ܡܫܬܐܠܘ ܐܫܬܐܠ ܡܢܝ ܕܘܝܕ ܕܢܐܙܠ ܠܒܝܬ ܠܚܡ ܩܪܝܬܗ ܡܛܠ ܕܕܒ̈ܚܐ ܕܝܘܡ̈ܬܐ ܬܡܢ ܠܟܠܗ̇ ܫܪܒܬܐ | 6 Ha apád odanéz és keres engem, feleld neki: ‘Dávid megkért engem, hogy sietve Betlehem városába mehessen, mert ott most ünnepi áldozata van egész nemzetségének.’ |
| 7 ܐܢ ܗܟܢܐ ܢܐܡܪ ܛܒ ܫܦܝܪ ܫܠܡܐ ܗܘ ܠܥܒܕܟ ܘܐܢ ܡܬܒܐܫܘ ܢܬܒܐܫ ܠܗ ܕܥ ܕܓܪܡܬ ܒܝܫܬܐ ܡܢ ܠܘܬܗ | 7 Ha ő erre azt mondja: ‘Jól van’ – akkor békessége lesz szolgádnak; ha azonban haragra gerjed, akkor tudd meg, hogy gonoszsága teljes ellenem. |
| 8 ܘܥܒܕ ܛܝܒܘܬܐ ܗܕܐ ܥܡ ܥܒܕܟ ܡܛܠ ܕܒܩܝܡܗ ܕܡܪܝܐ ܐܥܠܬ ܠܥܒܕܟ ܥܡܟ ܘܐܢ ܐܝܬ ܠܝ ܣܟܠܘܬܐ ܩܛܘܠܝܢܝ ܐܢܬ ܘܠܘܬ ܐܒܘܟ ܠܐ ܬܘܒܠܢܝ | 8 Cselekedj tehát irgalmasságot szolgáddal, hiszen szövetségre léptél velem, szolgáddal az Úr előtt. Ha azonban valami gonoszság van bennem, ölj meg te magad, s ne vígy apádhoz.« |
| 9 ܘܐܡܪ ܝܘܢܬܢ ܚܣ ܠܟ ܡܛܠ ܕܐܢ ܡܕܥ ܐܕܥ ܕܓܪܡܬ ܒܝܫܬܐ ܡܢ ܠܘܬ ܐܒܝ ܐܬܐ ܥܠܝܟ ܘܐܚܘܝܟ | 9 Azt mondta erre Jonatán: »Távol legyen tőled! Mihelyt bizonyosan megtudom, hogy apám gonoszsága teljes ellened, lehetetlen, hogy tudtodra ne adjam.« |
| 10 ܘܐܡܪ ܕܘܝܕ ܠܝܘܢܬܢ ܡܢܘ ܢܚܘܝܢܝ ܕܠܡܐ ܢܥܢܝܟ ܐܒܘܟ ܩܫܝܐܝܬ | 10 Erre Dávid megkérdezte Jonatánt: »Ki fog értesíteni engem, ha apád netán valami rosszat mond neked rólam?« |
| 11 ܘܐܡܪ ܠܗ ܝܘܢܬܢ ܠܕܘܝܕ ܬܐ ܢܦܘܩ ܠܚܩܠܐ ܘܢܦܩܘ ܬܪ̈ܝܗܘܢ ܠܚܩܠܐ | 11 Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: »Gyere, menjünk ki a mezőre.« Miután pedig mindketten kimentek a mezőre, |
| 12 ܘܐܡܪ ܝܘܢܬܢ ܠܕܘܝܕ ܢܣܗܕ ܡܪܝܐ ܐܠܗܐ ܕܐܝܣܪܝܠ ܐܠܐ ܐܒܕܩܝܘܗܝ ܠܐܒܝ ܐܝܟ ܙܒܢܐ ܗܢܐ ܡܚܪ ܠܬܠܬ ܫ̈ܥܝܢ ܐܢ ܛܒ ܠܟ ܘܗܝ ܕܝܢ ܐܫܠܘܚ ܠܟ ܘܐܓܠܐ ܠܟ | 12 azt mondta Jonatán Dávidnak: »Uram, Izrael Istene, ha megtudom holnap vagy holnapután apám szándékát, s valami jót tudok meg Dávidról, és nem küldök azonnal hozzád, nem adom tudtodra, |
| 13 ܗܟܢܐ ܢܥܒܕ ܡܪܝܐ ܠܝܘܢܬܢ ܘܗܟܢܐ ܢܘܣܦ ܠܗ ܕܐܢ ܐܛܒ ܡܢ ܐܒܝ ܒܝܫܬܐ ܕܥܠܝܟ ܐܓܠܐ ܠܟ ܘܐܫܕܪܟ ܘܬܐܙܠ ܒܫܠܡܐ ܘܢܗܘܐ ܡܪܝܐ ܥܡܟ ܐܝܟ ܕܗܘܐ ܥܡ ܐܒܝ | 13 akkor sújtsa az Úr Jonatánt most és mindenkor! Ha pedig fennáll apám gonoszsága ellened, akkor azt juttatom füledbe, és elbocsátalak, hogy menj békében, s az Úr legyen veled, miként apámmal volt. |
| 14 ܘܠܘܝ ܕܝܢ ܟܕ ܐܢܐ ܚܝ ܐܠܐ ܥܒܕ ܥܡܝ ܛܝܒܘܬܗ ܕܐܠܗܐ ܥܕܠܐ ܐܡܘܬ | 14 De akkor, ha még élek, az Úr irgalmasságát gyakorold ám velem, ha pedig már meghaltam, |
| 15 ܘܠܐ ܬܥܢܕ ܛܝܒܘܬܟ ܡܢ ܒܝܬܝ ܠܥܠܡ ܘܟܕ ܢܘܒܕ ܡܪܝܐ ܠܒ̈ܥܠܕܒܒܘܗܝ ܕܕܘܝܕ ܡܢ ܐ̈ܦܝ ܐܪܥܐ | 15 ne vond meg irgalmasságodat házamtól sohasem, akkor sem, amikor majd az Úr kiirtja Dávid minden ellenségét a földről. Vegye el az Úr Jonatánt házából, s álljon bosszút Dávid ellenségein!« |
| 16 ܢܩܘܡ ܝܘܢܬܢ ܥܡ ܕܒܝܬ ܕܘܝܕ ܘܢܬܬܒܥ ܡܪܝܐ ܡܢ ܒ̈ܥܠܕܒܒܘܗܝ ܕܕܘܝܕ | 16 Így kötött szövetséget Jonatán Dávid házával, s az Úr így állt bosszút Dávid ellenségein. |
| 17 ܘܐܘܣܦ ܝܘܢܬܢ ܠܡܘܡܝܘܬܗ ܠܕܘܝܕ ܒܕܪܚܡ ܗܘܐ ܠܗ ܡܛܠ ܕܪܚܡܬܐ ܕܢܦܫܗ ܪܚܡܗ | 17 Majd ismételten megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szerette őt – mint a saját lelkét, úgy szerette. |
| 18 ܘܐܡܪ ܠܗ ܝܘܢܬܢ ܡܚܪ ܪܝܫ ܝܪܚܐ ܗܘ ܘܡܬܦܩܕ ܐܢܬ ܡܛܠ ܕܡܬܦܩܕ ܡܘܬܒܟ | 18 Aztán azt mondta neki Jonatán: »Holnap újhold napja van, s keresni fognak téged. |
| 19 ܘܠܬܠܬ ܫ̈ܥܝܢ ܡܬܒܥܐ ܐܢܬ ܛܒ ܘܬܐܬܐ ܠܕܘܟܬܐ ܕܛܫܝܬ ܬܡܢ ܒܝܘܡܐ ܕܡܚܪ ܘܬܒ ܥܠ ܓܢܒ ܟܐܦܐ ܗܝ | 19 Holnapután pedig menj el messzire, oda, ahol a tett napján elrejtőztél, és ülj le az Ezel nevű kő mellé. |
| 20 ܘܐܢܐ ܗܐ ܬܪܨ ܐܢܐ ܬܠܬܐ ܓܐܪ̈ܝܢ ܠܡܫܕܐ ܠܡܪܡܝܘ ܢܝܫܐ | 20 Én aztán majd három nyilat lövök oda, mintha a céllövésben gyakorolnám magamat, |
| 21 ܘܗܐ ܡܫܕܪ ܐܢܐ ܛܠܝܐ ܐܙܠ ܠܩܛ ܓܐܪ̈ܐ ܐܢ ܐܡܪ ܠܛܠܝܐ ܕܗܐ ܓܐܪ̈ܐ ܡܢܟ ܘܠܟܐ ܣܒ ܐܢܘܢ ܘܬܐ ܕܥ ܘܚܙܝ ܕܫܠܡ ܠܟ ܘܠܝܬ ܡܠܐ ܒܝܫܐ ܚܝ ܗܘ ܡܪܝܐ | 21 és értük küldöm a fiút, s azt mondom neki: ‘Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat.’ |
| 22 ܘܐܢ ܗܟܢܐ ܐܡܪ ܠܛܠܝܐ ܕܗܐ ܓܐܪܐ ܡܢܟ ܘܠܗܠ ܙܠ ܡܛܠ ܕܫܕܪܟ ܡܪܝܐ | 22 Ha azt mondom majd a fiúnak: ‘Íme, a nyilak rajtad innen vannak, szedd fel őket’ – akkor te csak jöjj hozzám, mert békességed van, s nincs baj, az Úr életére mondom! Ha azonban azt mondom majd a fiúnak: ‘Íme, a nyilak túl vannak rajtad’, akkor te menj el békével, mert az Úr elküldött téged. |
| 23 ܒܦܬܓܡܐ ܕܡܠܠܢ ܐܢܐ ܘܐܢܬ ܗܐ ܡܪܝܐ ܐܠܗܐ ܒܝܢܝ ܘܠܟ ܥܕܡܐ ܠܥܠܡ | 23 Erre a dologra pedig, amelyet megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanúnk mindörökké!« |
| 24 ܘܐܬܛܫܝ ܕܘܝܕ ܒܚܩܠܐ ܘܗܘܐ ܪܝܫ ܝܪܚܐ ܘܐܣܬܡܟ ܡܠܟܐ ܥܠ ܠܚܡܐ ܠܡܠܥܣ | 24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn és eljött az újhold napja és a király lakomához ült. |
| 25 ܘܐܣܬܡܟ ܡܠܟܐ ܥܠ ܣܡܟܗ ܐܝܟ ܕܒܟܠܙܒܢ ܥܠ ܓܢܒ ܐܣܬܐ ܘܩܡ ܝܘܢܬܢ ܘܐܣܬܡܟ ܘܐܒܢܝܪ ܥܠ ܓܢܒ ܫܐܘܠ ܘܐܬܦܩܕܬ ܕܘܟܬܗ ܕܕܘܝܕ | 25 Amikor a király, ahogy szokott, leült a fal mellett levő székére, Jonatán felállt. Ábner is leült Saul mellé, de Dávid helye üresen maradt. |
| 26 ܘܠܐ ܐܡܪ ܫܐܘܠ ܡܕܡ ܒܝܘܡܐ ܗ̇ܘ ܡܛܠ ܕܐܡܪ ܕܓܕܫܐ ܗܘ ܕܠܡܐ ܕܟܐ ܗܘ ܐܘ ܕܠܡܐ ܠܐ ܗܘܐ ܕܟܐ | 26 Saul aznap nem szólt semmit, mert azt gondolta, hogy talán történt vele valami, amiért nem tiszta, s még nem tisztult meg. |
| 27 ܘܗܘܐ ܠܝܘܡܐ ܐܚܪܢܐ ܕܪܝܫ ܝܪܚܐ ܘܐܬܦܩܕܬ ܕܘܟܬܗ ܕܕܘܝܕ ܘܐܡܪ ܫܐܘܠ ܠܝܘܢܬܢ ܒܪܗ ܡܛܠ ܡܢܐ ܠܐ ܐܬܐ ܒܪ ܐܝܫܝ ܠܐ ܐܬܡܠܝ ܘܠܐ ܝܘܡܢܐ ܠܠܚܡܐ | 27 Amikor eljött az újhold másodnapja, Dávid helye megint üresen maradt. Azt mondta erre Saul Jonatánnak, a fiának: »Miért nem jött el Izáj fia sem tegnap, sem ma a lakomára?« |
| 28 ܘܥܢܐ ܝܘܢܬܢ ܘܐܡܪ ܠܫܐܘܠ ܐܒܘܗܝ ܡܫܬܐܠܘ ܐܫܬܐܠ ܡܢܝ ܕܘܝܕ ܥܕܡܐ ܠܒܝܬ ܠܚܡ | 28 Jonatán erre azt felelte Saulnak: »Igen kért engem, hadd mehessen Betlehembe. |
| 29 ܘܐܡܪ ܫܕܪܝܢܝ ܡܛܘܠ ܕܕܒܚܬܐ ܕܫܪܒܬܐ ܐܝܬ ܠܢ ܒܩܪܝܬܐ ܘܦܩܕܢܝ ܘܐܡܪ ܠܝ ܐܚܝ ܐܢ ܐܫܟܚܬ ܪ̈ܚܡܐ ܒܥܝܢ̈ܝܟ ܐܙܠ ܐܚܙܐ ܠܐܚ̈ܝ ܡܛܠ ܗܢܐ ܠܐ ܐܬܐ ܠܦܬܘܪܐ ܕܡܠܟܐ | 29 Azt mondta: ‘Engedj el, mert most ünnepi áldozat van városomban, s egyik testvérem meghívott; ha tehát kegyelmet találtam szemedben, hadd menjek el most hamarosan, hogy megnézzem testvéreimet.’ Ezért nem jött el a király asztalához.« |
| 30 ܘܐܬܚܡܬ ܪܘܓܙܗ ܕܫܐܘܠ ܥܠ ܝܘܢܬܢ ܘܐܡܪ ܠܗ ܒܪ ܚܣܝܪܬ ܡܪܕܘܬܐ ܠܐ ܝܕܥ ܐܢܐ ܕܨܒܐ ܐܢܬ ܒܒܪܗ ܕܐܝܫܝ ܠܒܗܬܬܟ ܘܠܒܗܬܬ ܦܘܪܣܝܗ ܕܐܡܟ | 30 Megharagudott erre Saul Jonatánra és azt mondta neki: »Te, férfit önként magához ragadó asszony fia! Talán bizony nem tudom, hogy szereted Izáj fiát a magad szégyenére és gyalázatos anyád szégyenére? |
| 31 ܡܛܠ ܕܟܠܗܘܢ ܝܘܡ̈ܬܐ ܕܒܪ ܐܝܫܝ ܚܝ ܥܠ ܐܪܥܐ ܠܐ ܬܬܩܢ ܐܢܬ ܘܡܠܟܘܬܟ ܗܫܐ ܐܫܕܪ ܐܕܒܪܝܘܗܝ ܠܝ ܡܛܠ ܕܒܪ ܡܘܬܐ ܗܘ | 31 Pedig mindaddig, amíg Izáj fia a földön él, sem személyed, sem királyságod nem áll szilárdan! Most azért tüstént küldj el, s hozasd ide hozzám, mert halál fia!« |
| 32 ܘܥܢܐ ܝܘܢܬܢ ܘܐܡܪ ܠܫܐܘܠ ܐܒܘܗܝ ܥܠ ܡܢܐ ܡܐܬ ܡܢܐ ܥܒܕ | 32 Jonatán erre azt felelte Saulnak, az apjának: »Miért haljon meg? Mit követett el?« |
| 33 ܘܐܪܝܡ ܫܐܘܠ ܡܘܪܢܝܬܐ ܥܠܘܗܝ ܠܡܡܚܝܗ ܘܝܕܥ ܝܘܢܬܢ ܕܓܪܡܬ ܡܢ ܠܘܬ ܐܒܘܗܝ ܠܡܩܛܠܗ ܠܕܘܝܕ | 33 Erre Saul megragadta a dárdát, hogy keresztüldöfje. Megértette erre Jonatán, hogy apja elhatározta, hogy megöli Dávidot. |
| 34 ܘܩܡ ܝܘܢܬܢ ܡܢ ܦܬܘܪܐ ܒܚܡܬܐ ܥܫܝܢܬܐ ܘܠܐ ܐܟܠ ܒܝܘܡܐ ܗ̇ܘ ܕܬܪ̈ܝܢ ܕܪܝܫ ܝܪܚܐ ܡܛܠ ܕܟܪܝܬ ܠܗ ܥܠ ܕܘܝܕ ܕܓܪܡܗ̇ ܐܒܘܗܝ ܥܠܘܗܝ | 34 Éppen azért Jonatán dühödt haraggal felkelt az asztaltól és semmit sem evett az újhold másodnapján, mert bánkódott Dávid miatt, hogy apja gyalázattal illette. |
| 35 ܘܗܘܐ ܨܦܪܐ ܘܢܦܩ ܝܘܢܬܢ ܠܚܩܠܐ ܠܐܘܪܥܗ ܕܕܘܝܕ ܘܛܠܝܐ ܙܥܘܪܐ ܥܡܗ | 35 Amikor aztán megvirradt a reggel, Jonatán a Dáviddal való megállapodás szerint kiment egy kis fiúval a mezőre. |
| 36 ܘܐܡܪ ܠܛܠܝܐ ܗܪܛ ܠܩܛ ܓܐܪ̈ܐ ܕܫܕܐ ܐܢܐ ܛܠܝܐ ܪܗܛ ܘܗܘ ܫܕܐ ܓܐܪܐ ܠܡܥܒܪܘܬܗ | 36 Ott azt mondta a fiúnak: »Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat, amelyeket ellövök.« Amikor azonban a fiú elszaladt, ellövött egy másik nyilat a fiún túlra. |
| 37 ܘܡܛܐ ܛܠܝܐ ܥܕܡܐ ܠܕܘܟܬܗ ܕܓܐܪܐ ܕܫܕܐ ܝܘܢܬܢ ܘܩܪܐ ܝܘܢܬܢ ܠܛܠܝܐ ܘܐܡܪ ܗܐ ܓܐܪܐ ܡܢܟ ܘܠܗܠ | 37 Amikor a fiú arra a helyre jutott, ahol az a nyíl volt, amelyet Jonatán először lőtt ki, utána kiáltott Jonatán a fiúnak: »Íme, ott, tovább, rajtad túl is van egy nyíl.« |
| 38 ܘܩܪܐ ܝܘܢܬܢ ܒܬܪ ܛܠܝܐ ܘܐܡܪ ܐܣܬܪܗܒ ܒܥܓܠ ܘܠܐ ܬܩܘܡ ܘܠܩܛ ܛܠܝܐ ܕܝܘܢܬܢ ܓܐܪ̈ܐ ܘܐܝܬܝ ܠܡܪܗ | 38 Majd ismét a fiú után kiáltott: »Siess gyorsan, ne állj meg!« Felszedte tehát a fiú Jonatán nyilait, s visszavitte urához, |
| 39 ܘܠܐ ܝܕܥ ܛܠܝܐ ܡܕܡ ܐܠܐ ܝܘܢܬܢ ܘܕܘܝܕ ܕܝܕܥܝܢ ܗܘܘ ܦܬܓܡܐ | 39 de hogy miről van szó, egyáltalán nem tudta, mert csak Jonatán és Dávid tudta a dolgot. |
| 40 ܘܝܗܒ ܝܘܢܬܢ ܡܐ̈ܢܘܗܝ ܠܛܠܝܗ ܘܐܡܪ ܠܗ ܙܠ ܐܥܠ ܠܩܪܝܬܐ | 40 Ekkor Jonatán odaadta fegyvereit a fiúnak, s azt mondta: »Eredj, s vidd be a városba.« |
| 41 ܛܠܝܐ ܥܠ ܘܕܘܝܕ ܩܡ ܡܢ ܠܘܬ ܟܐܦܐ ܘܐܬܐ ܠܘܬ ܝܘܢܬܢ ܘܢܦܠ ܥܠ ܐ̈ܦܘܗܝ ܥܠ ܐܪܥܐ ܘܣܓܕ ܬܠܬ ܙܒܢ̈ܝܢ ܘܢܫܩܘ ܓܒܪ ܠܚܒܪܗ ܘܒܟܘ ܓܒܪ ܥܠ ܚܒܪܗ ܒܪܡ ܕܘܝܕ ܐܣܓܝ | 41 Amikor aztán a fiú elment, Dávid felkelt dél felé néző helyéről, arcával a földre borult és háromszor meghajtotta magát, majd megcsókolták egymást és sírtak mindketten, de kivált Dávid. |
| 42 ܘܐܡܪ ܝܘܢܬܢ ܠܕܘܝܕ ܙܠ ܒܫܠܡܐ ܝܡܝܢܢ ܕܝܢ ܬܪ̈ܝܢ ܒܫܡܗ ܕܡܪܝܐ ܠܡܐܡܪ ܡܪܝܐ ܒܝܢܝ ܘܠܟ ܘܒܝܬ ܙܪܥܝ ܠܙܪܥܟ ܥܕܡܐ ܠܥܠܡ | 42 Azt mondta aztán Jonatán Dávidnak: »Eredj békességgel. Amire megesküdtünk mindketten az Úr nevében, ezekkel a szavakkal: Az Úr legyen köztem és közötted s az én ivadékom s a te ivadékod között – az álljon mindörökké.« |
