Livro dos Salmos 77

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ao mestre de canto, segundo Iditum. Salmo de Asaf. Minha voz se eleva para Deus e clamo. Elevo minha voz a Deus para que ele me atenda;	1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.
2 No dia de angústia procuro o Senhor. De noite minhas mãos se levantam para ele sem descanso; e, contudo, minha alma recusa toda consolação.	2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.
3 Faz-me gemer a lembrança de Deus; na minha meditação, sinto o espírito desfalecer.	3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.
4 Vós me conservais os olhos abertos, estou perturbado, falta-me a palavra.	4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.
5 Penso nos dias passados,	5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.
6 lembro-me dos anos idos. De noite reflito no fundo do coração e, meditando, indaga meu espírito:	6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.
7 Porventura Deus nos rejeitará para sempre? Não mais há de nos ser propício?	7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.
8 Estancou-se sua misericórdia para o bom? Estará sua promessa desfeita para sempre?	8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?
9 Deus se terá esquecido de ter piedade? Ou sua cólera anulou sua clemência?	9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?
10 E concluo então: O que me faz sofrer é que a destra do Altíssimo não é mais a mesma...	10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?
11 Das ações do Senhor eu me recordo, lembro-me de suas maravilhas de outrora.	11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«
12 Reflito em todas vossas obras, e em vossos prodígios eu medito.	12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,
13 Ó Deus, santo é o vosso proceder. Que deus há tão grande quanto o nosso Deus?	13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.
14 Vós sois o Deus dos prodígios, vosso poder manifestastes entre os povos.	14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
15 Com o poder de vosso braço resgatastes vosso povo, os filhos de Jacó e de José.	15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.
16 As águas vos viram, Senhor, as águas vos viram; elas tremeram e as vagas se puseram em movimento.	16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.
17 Em torrentes de água as nuvens se tornaram, elas fizeram ouvir a sua voz, de todos os lados fuzilaram vossas flechas.	17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.
18 Na procela ribombaram os vossos trovões, os relâmpagos iluminaram o globo; abalou-se com o choque e tremeu a terra toda.	18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.
19 Vós vos abristes um caminho pelo mar, uma senda no meio das muitas águas, permanecendo invisíveis vossos passos.	19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.
20 Como um rebanho conduzistes vosso povo, pelas mãos de Moisés e de Aarão.	20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.
	21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.