Job 19

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job respondió, diciendo:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 ¿Hasta cuándo me va a afligir y me van a torturar con sus palabras?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Ya es la décima vez que me ultrajan, que me maltratan desvergonzadamente.	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Aunque fuera verdad que cometí un error, mi error me concierne sólo a mí.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Ustedes se envalentonan contra mí y me imputan mi ignominia:	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 pero sepan que es Dios el que me agravia y que él me ha envuelto en su red.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Si grito: «¡Violencia!», no tengo respuesta; si pido auxilio, no se hace justicia.	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 El cercó mi camino y no puedo pasar; cubrió de tinieblas mi sendero.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Me ha despojado de mi honor y quitó la corona de mi cabeza.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Me demolió por completo, y ya me voy; arrancó, como un árbol, mi esperanza.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Encendió su indignación contra mí y me trató como a su enemigo.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Sus escuadrones llegaron en tropel, se abrieron camino hasta mí y acamparon alrededor de mi carpa.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 Mis hermanos se alejaron de mí y soy un extraño para mis amigos.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 Desaparecieron mis allegados y familiares, me olvidaron	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 los huéspedes de mi casa. Mis servidoras me consideran un extraño, me he convertido en un intruso para ellas.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Llamo a mi servidor, y no responde, aunque se lo pida por favor.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Mi mujer siente asco de mi aliento, soy repugnante para los hijos de mis entrañas.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Hasta los niños pequeños me desprecian: cuando me levanto, se burlan de mí.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Mis amigos íntimos me abominan, los que yo amaba se vuelven contra mí.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Los huesos se me pegan a la piel y se me desprenden los dientes de las envías.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 ¡Apiádense, apiádense de mí, amigos míos, porque me ha herido la mano de Dios!	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 ¿Por qué ustedes me persiguen como Dios y no terminan de saciarse con mi carne?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 ¡Ah, si se escribieran mis palabras y se las grabara en el bronce;	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 si con un punzón de hierro y plomo fueran esculpidas en la roca para siempre!	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Porque yo sé que mi Redentor vive y que él, el último, se alzará sobre el polvo	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 Y después que me arranquen esta piel, yo, con mi propia carne, veré a Dios.	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Sí, yo mismo lo veré, lo contemplarán mis ojos, no los de un extraño. ¡Mi corazón se deshace en mi pecho!	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Si ustedes dicen: «¿Cómo lo perseguiremos y qué pretexto encontraremos para procesarlo?»,	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 teman que la espada los hiera a ustedes mismos, porque esas son culpas dignas de la espada: y entonces sabrán que hay un juez.	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«