Hebraeos 10

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Umbram enim habens lex futurorum bonorum, non ipsam imaginem rerum : per singulos annos, eisdem ipsis hostiis quas offerunt indesinenter, numquam potest accedentes perfectos facere :	1 Mivel tehát a törvényben a jövendő javaknak csak az árnyéka van meg, nem a dolgok valóságos formája, ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletesekké azokat, akik bemutatják.
2 alioquin cessassent offerri : ideo quod nullam haberent ultra conscientiam peccati, cultores semel mundati :	2 Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az imádók egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk?
3 sed in ipsis commemoratio peccatorum per singulos annos fit.	3 De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik őket minden évben bűneikre.
4 Impossibile enim est sanguine taurorum et hircorum auferri peccata.	4 Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
5 Ideo ingrediens mundum dicit : Hostiam et oblationem noluisti : corpus autem aptasti mihi :	5 Ezért mondta, amikor a világba jött: »Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem;
6 holocautomata pro peccato non tibi placuerunt.	6 az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked.
7 Tunc dixi : Ecce venio : in capite libri scriptum est de me : Ut faciam, Deus, voluntatem tuam.	7 Akkor azt mondtam: Íme, eljövök – a könyvtekercsben meg van írva rólam – hogy megtegyem, Isten, a te akaratodat!«
8 Superius dicens : Quia hostias, et oblationes, et holocautomata pro peccato noluisti, nec placita sunt tibi, quæ secundum legem offeruntur,	8 Először azt mondja: az »áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked«, amelyeket a törvény szerint mutatnak be.
9 tunc dixi : Ecce venio, ut faciam, Deus, voluntatem tuam : aufert primum, ut sequens statuat.	9 Akkor azt mondta: »Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat« . Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe a következőt állítsa.
10 In qua voluntate sanctificati sumus per oblationem corporis Jesu Christi semel.	10 Ezzel az akarattal nyertük el a megszentelést Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.
11 Et omnis quidem sacerdos præsto est quotidie ministrans, et easdem sæpe offerens hostias, quæ numquam possunt auferre peccata :	11 Minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket;
12 hic autem unam pro peccatis offerens hostiam, in sempiternum sedet in dextera Dei,	12 ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké Isten jobbján ül,
13 de cetero exspectans donec ponantur inimici ejus scabellum pedum ejus.	13 arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék .
14 Una enim oblatione, consummavit in sempiternum sanctificatos.	14 Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15 Contestatur autem nos et Spiritus Sanctus. Postquam enim dixit :	15 Tanúságot tesz nekünk erről a Szentlélek is, mert miután így szólt:
16 Hoc autem testamentum, quod testabor ad illos post dies illos, dicit Dominus, dando leges meas in cordibus eorum, et in mentibus eorum superscribam eas :	16 »Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után – mondja az Úr –, a szívükbe adom törvényeimet, elméjükbe írom azokat ,
17 et peccatorum, et iniquitatum eorum jam non recordabor amplius.	17 és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem« .
18 Ubi autem horum remissio : jam non est oblatio pro peccato.	18 Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.
19 Habentes itaque, fratres, fiduciam in introitu sanctorum in sanguine Christi,	19 Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe:
20 quam initiavit nobis viam novam, et viventem per velamen, id est, carnem suam,	20 ő új és élő utat nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresztül.
21 et sacerdotem magnum super domum Dei :	21 Miután van főpapunk Isten háza fölött,
22 accedamus cum vero corde in plenitudine fidei, aspersi corda a conscientia mala, et abluti corpus aqua munda,	22 járuljunk oda igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel.
23 teneamus spei nostræ confessionem indeclinabilem (fidelis enim est qui repromisit),	23 Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette –,
24 et consideremus invicem in provocationem caritatis, et bonorum operum :	24 és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk,
25 non deserentes collectionem nostram, sicut consuetudinis est quibusdam, sed consolantes, et tanto magis quanto videritis appropinquantem diem.	25 ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.
26 Voluntarie enim peccantibus nobis post acceptam notitiam veritatis, jam non relinquitur pro peccatis hostia,	26 Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért,
27 terribilis autem quædam exspectatio judicii, et ignis æmulatio, quæ consumptura est adversarios.	27 csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket
28 Irritam quis faciens legem Moysi, sine ulla miseratione duobus vel tribus testibus moritur :	28 Ha valaki Mózes törvényét elveti, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia .
29 quanto magis putatis deteriora mereri supplicia qui Filium Dei conculcaverit, et sanguinem testamenti pollutum duxerit, in quo sanctificatus est, et spiritui gratiæ contumeliam fecerit ?	29 Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely által megszentelődött, megszentségteleníti , s a kegyelem Lelkét kigúnyolja?
30 Scimus enim qui dixit : Mihi vindicta, et ego retribuam. Et iterum : Quia judicabit Dominus populum suum.	30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: »Enyém a bosszú, én majd megfizetek!« És ismét: »Az Úr ítéletet tart népe felett« .
31 Horrendum est incidere in manus Dei viventis.	31 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!
32 Rememoramini autem pristinos dies, in quibus illuminati, magnum certamen sustinuistis passionum :	32 Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki,
33 et in altero quidem opprobriis et tribulationibus spectaculum facti : in altero autem socii taliter conversantium effecti.	33 s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek.
34 Nam et vinctis compassi estis, et rapinam bonorum vestrorum cum gaudio suscepistis, cognoscentes vos habere meliorem et manentem substantiam.	34 Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van.
35 Nolite itaque amittere confidentiam vestram, quæ magnam habet remunerationem.	35 Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma.
36 Patientia enim vobis necessaria est : ut voluntatem Dei facientes, reportetis promissionem.	36 Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.
37 Adhuc enim modicum aliquantulum, qui venturus est, veniet, et non tardabit.	37 Mert még egy kis idő, s az, aki eljövendő, eljön és nem késik.
38 Justus autem meus ex fide vivit : quod si subtraxerit se, non placebit animæ meæ.	38 Az én igazam a hit által élni fog; de ha meghátrál, a lelkem nem leli benne kedvét .
39 Nos autem non sumus subtractionis filii in perditionem, sed fidei in acquisitionem animæ.	39 Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.