1 Dopo di ciò Giobbe aprì la bocca e maledisse il suo giorno. | 1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját |
2 Giobbe prese la parola e disse: | 2 és mondta: |
3 "Perisca il giorno nel quale sono nato, e la notte che ha detto: "E' stato concepito un uomo!". | 3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’ |
4 Che quel giorno sia tenebre, che da lassù Dio non ne abbia cura, non brilli sopra di lui la luce! | 4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson. |
5 Che lo rivendichino tenebre e ombra funerea, che si posi sopra di lui una nube, le eclissi lo rendano spaventoso! | 5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség! |
6 Quella notte se la possegga il buio, essa non si aggiunga ai giorni dell'anno e non entri nel computo dei mesi! | 6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák! |
7 Sì, quella notte sia infeconda e non vi penetri l'allegrezza. | 7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen; |
8 La maledicano quelli che imprecano all'Oceano, coloro che sono esperti nel risvegliare Leviatàn. | 8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt! |
9 Si oscurino le stelle della sua aurora, attenda la luce, e non venga e non veda i guizzi dell'aurora; | 9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását, |
10 perché essa non chiuse per me il varco della matrice, e non sottrasse ai miei occhi tanta miseria. | 10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot! |
11 Perché non sono morto sin dal seno materno, e non sono spirato appena uscito dal grembo? | 11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből? |
12 Perché due ginocchia mi accolsero, e perché due mammelle, per allattarmi? | 12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők? |
13 Sì, ora giacerei tranquillo, dormirei e godrei il riposo, | 13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt |
14 insieme ai re e ai governanti della terra, che si sono costruiti mausolei, | 14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak, |
15 o insieme ai nobili che possiedono oro o riempiono di argento i loro palazzi. | 15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat. |
16 O perché non sono stato come un aborto interrato, come i bimbi che non hanno visto la luce? | 16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot. |
17 Laggiù i malvagi cessano di agitarsi e là riposano gli sfiniti di forze. | 17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak; |
18 I prigionieri stanno tranquilli insieme a loro, senza udire più la voce dell'aguzzino. | 18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát. |
19 Laggiù piccoli e grandi si confondono, e lo schiavo è libero dal suo padrone. | 19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától. |
20 Perché dar la luce a un infelice e la vita agli amareggiati nell'animo, | 20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek? |
21 a coloro che attendono la morte che non viene, e si affannano a ricercarla più di un tesoro, | 21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset; |
22 che godono andando verso il tumulo ed esultano perché trovano una tomba; | 22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák? |
23 a un uomo, il cui cammino è nascosto, e che Dio da ogni parte ha sbarrato? | 23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt? |
24 Così, come mio alimento vengono i sospiri, e i miei gemiti sgorgano come acqua; | 24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom; |
25 perché ciò che io temo, mi colpisce, e ciò che mi spaventa, mi sopraggiunge. | 25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám. |
26 Non ho tranquillità, non ho pace, non ho posa, mi assale il tormento". | 26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!« |