A zsoltárok könyve 80

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 A karvezetőnek. »A törvény lilioma« szerint. Ászáf zsoltára.	1 Unto the end, for them that shall he changed, a testimony for Asaph, a psalm.
2 Figyelj ránk, Izrael pásztora, aki Józsefet nyájként vezérled! Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel	2 Give ear, O thou that rulest Israel: thou that leadest Joseph like a sheep. Thou that sittest upon the cherubims, shine forth
3 Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Ébreszd fel hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket!	3 before Ephraim, Benjamin, and Manasses. Stir up thy might, and come to save us.
4 Isten, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!	4 Convert us, O God: and shew us thy face, and we shall be saved.
5 Uram, seregek Istene, meddig haragszol még néped könyörgése ellenére?	5 O Lord God of hosts, how long wilt thou be angry against the prayer of thy servant?
6 Könnyek kenyerével etetsz minket és bőséggel adod nekünk italul a könnyet.	6 How long wilt thou feed us with the bread of tears: and give us for our drink tears in measure?
7 Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt, s ellenségeink gúnyolnak minket.	7 Thou hast made us to be a contradiction to our neighbours: and our enemies have scoffed at us.
8 Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!	8 O God of hosts, convert us: and shew thy face, and we shall be saved.
9 Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt, nemzeteket űztél el és elültetted őt.	9 Thou hast brought a vineyard out of Egypt: thou hast cast cut the Gentiles and planted it.
10 Utat egyengettél előtte, elültetted gyökereit, s betöltötte a földet.	10 Thou wast the guide of its journey in its sight: thou plantedst the roots thereof, and it filled the land.
11 Árnyéka elborította a hegyeket, vesszői az Isten cédrusfáit.	11 The shadow of it covered the hills: and the branches thereof the cedars of God.
12 Kiterjesztette indáit a tengerig, hajtásait a folyamig.	12 It stretched forth its branches unto the sea, and its boughs unto the river.
13 Miért rontottad le kerítését, hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette?	13 Why hast thou broken down the hedge thereof, so that all they who pass by the way do pluck it?
14 Pusztítja az erdei vadkan és lelegeli a mezei vad.	14 The boar out of the wood hath laid it waste: and a singular wild beast hath devoured it.
15 Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk! Tekints le az égből, hogy meglásd és meglátogasd e szőlőt!	15 Turn again, O God of hosts, look down from heaven, and see, and visit this vineyard:
16 Oltalmazd, amit jobbod ültetett, s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél.	16 And perfect the same which thy right hand hath planted: and upon the son of man whom thou hast confirmed for thyself.
17 Tűzzel égették, feldúlták, vesszenek el arcod feddésétől!	17 Things set on fire and dug down shall perish at the rebuke of thy countenance.
18 Legyen kezed jobbodnak férfián, az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél.	18 Let thy hand be upon the man of thy right hand: and upon the son of man whom thou hast confirmed for thyself.
19 Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket és mi segítségül hívjuk nevedet.	19 And we depart not from thee, thou shalt quicken us: and we will call upon thy name.
20 Uram, seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk.	20 O Lord God of hosts, convert us: and shew thy face, and we shall be saved.