A zsoltárok könyve 59

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Maria
1 A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.	1 Ao mestre de canto. Conforme: “A lei é como o lírio”. Poema didático de Davi,
2 Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!	2 quando guerreou contra os sírios da Mesopotâmia e os sírios de Soba e quando Joab, voltando, derrotou doze mil edomitas no Vale do Sal.
3 Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!	3 Ó Deus, vós nos rejeitastes, rompestes nossas fileiras, estais irado; restabelecei-nos.
4 Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.	4 Fizestes nossa terra tremer e a fendestes; reparai suas brechas, pois ela vacila.
5 Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;	5 Impusestes duras provas ao vosso povo, fizestes-nos sorver um vinho atordoante.
6 Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!	6 Mas aos que vos temem destes um estandarte, a fim de que das flechas escapassem.
7 Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.	7 Para que vossos amigos fiquem livres, ajudai-nos com vossa destra, ouvi-nos.
8 Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«	8 Deus falou no seu santuário: “Triunfarei, repartindo Siquém; medirei com o cordel o vale de Sucot.
9 Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.	9 Minha é a terra de Galaad, minha a de Manassés; Efraim é o elmo de minha cabeça; Judá, o meu cetro;
10 Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.	10 Moab é a bacia em que me lavo; sobre Edom atirarei minhas sandálias, cantarei vitória sobre a Filisteia”.
11 Istenem, akinek irgalma megelőz engem.	11 Quem me conduzirá à cidade fortificada? Quem me levará até Edom?
12 Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!	12 Quem, senão vós, ó Deus, que nos repelistes e já não saís à frente de nossas forças?
13 Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért	13 Dai-nos auxílio contra o inimigo, porque é vão qualquer socorro humano.
14 veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!	14 Com o auxílio de Deus faremos proezas: ele abaterá nossos inimigos.
15 Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;
16 Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.
17 Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.
18 Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!