A zsoltárok könyve 59

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.	1 Au maître de chant. Sur l’air “ne détruis pas…”. De David. Poème. Lorsque Saül envoya garder sa maison pour le mettre à mort.
2 Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!	2 Mon Dieu, délivre-moi de mes ennemis, protège-moi contre mes agresseurs.
3 Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!	3 Délivre-moi des hommes malfaisants et sauve-moi des violents.
4 Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.	4 Que de monde à l’affût sur mes pas, combien de puissants ameutés contre moi! Mais je n’ai, Seigneur, ni faute, ni péché,
5 Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;	5 je n’y suis pour rien s’ils accourent et se préparent: éveille-toi, viens à moi et regarde.
6 Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!	6 Seigneur, Dieu Sabaot et Dieu d’Israël, réveille-toi, fais rendre compte à ces païens, sois sans pitié pour tous ces renégats.
7 Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.	7 Ils reviennent au soir, ils aboient comme des chiens qui rôdent par la ville.
8 Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«	8 Ils disent des horreurs sans même se cacher, leurs lèvres s’ouvrent, il en sort des épées: “Qui donc pourrait nous entendre?”
9 Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.	9 Mais toi, Seigneur, tu t’en amuses, tu te moques de tous ces païens.
10 Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.	10 Ô toi, ma force, je regarde vers toi, ma forteresse, c’est Dieu.
11 Istenem, akinek irgalma megelőz engem.	11 S’il vient à moi dans sa bonté, je verrai la perte de ceux qui m’attendent.
12 Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!	12 Ô Dieu, ordonne leur massacre, il ne faut pas que ton peuple oublie. Toi, si vaillant, chasse-les et tue.
13 Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért	13 Leurs paroles ont laissé dans leur bouche un péché, ils seront victimes de leur orgueil, des insultes et des mensonges qu’ils ont dits.
14 veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!	14 Écrase-les dans ta fureur, écrase-les et qu’ils ne soient plus. Alors on saura que Dieu est maître en Jacob et jusqu’au bout du monde.
15 Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;	15 Laissons-les revenir le soir, qu’ils aboient comme des chiens rôdant par la ville.
16 Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.	16 Qu’ils chassent pour manger et qu’ils grognent s’ils ne sont pas repus.
17 Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.	17 Mais moi je chanterai ta force, dès le matin je redirai tes bontés. Car tu t’es fait ma citadelle et mon refuge au jour de l’angoisse.
18 Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!	18 Ô toi, ma force, je veux te chanter; Dieu, ma citadelle, n’est pour moi que bonté.