A zsoltárok könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.	1 Salmo di canto di Davide, sopra la dedicazione della sua casa SIGNORE, io ti esalterò; perciocchè tu mi hai tratto ad alto, E non hai rallegrati di me i miei nemici.
2 Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.	2 Signore Iddio mio, Io ho gridato a te, e tu mi hai sanato.
3 Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem.	3 Signore, tu hai fatta salir l’anima mia fuor del sepolcro; Tu mi hai salvata la vita, acciocchè io non iscendessi nella fossa.
4 Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba.	4 Salmeggiate al Signore voi suoi santi; E celebrate la memoria della sua santità.
5 Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét!	5 Perciocchè l’ira sua dura solo un momento; Ma la sua benevolenza dura tutta una vita; La sera appo noi alberga il pianto, Ma la mattina vi è giubilo
6 Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság.	6 Quant’è a me, nella mia quiete, io diceva: Io non sarò giammai smosso.
7 Mikor dúslakodtam, így szóltam: »Nem fogok meginogni sohasem.«	7 Signore, tu avevi, per lo tuo favore, stanziata la fortezza nel mio monte; Ma tosto che tu hai nascosta la tua faccia, io sono stato smarrito.
8 Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem.	8 Io ho gridato a te, Signore, Ed ho supplicato al Signore,
9 Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem.	9 Dicendo: Che utilità avrai nel mio sangue, Se io scendo nella fossa? La polvere ti celebrerà ella? Predicherà ella la tua verità?
10 Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet?	10 Ascolta, Signore, ed abbi pietà di me; Signore, siimi in aiuto.
11 Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem.	11 Tu hai mutato il mio duolo in festa; Tu hai sciolto il mio cilicio, e mi hai cinto di allegrezza;
12 Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül,	12 Acciocchè la mia gloria ti salmeggi, e non si taccia. Signore Iddio mio, io ti celebrerò in eterno
13 hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!