Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 Pepigi fœdus cum oculis meis, ut ne cogitarem quidem de virgine.
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 Quam enim partem haberet in me Deus desuper, et hæreditatem Omnipotens de excelsis ?
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 Numquid non perditio est iniquo, et alienatio operantibus injustitiam ?
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 Nonne ipse considerat vias meas, et cunctos gressus meos dinumerat ?
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 Si ambulavi in vanitate, et festinavit in dolo pes meus,
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 appendat me in statera justa, et sciat Deus simplicitatem meam.
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 Si declinavit gressus meus de via, et si secutum est oculos meos cor meum, et si manibus meis adhæsit macula,
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 seram, et alius comedat, et progenies mea eradicetur.
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 Si deceptum est cor meum super muliere, et si ad ostium amici mei insidiatus sum,
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 scortum alterius sit uxor mea, et super illam incurventur alii.
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 Hoc enim nefas est, et iniquitas maxima.
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 Ignis est usque ad perditionem devorans, et omnia eradicans genimina.
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 Si contempsi subire judicium cum servo meo et ancilla mea, cum disceptarent adversum me :
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 quid enim faciam cum surrexerit ad judicandum Deus ? et cum quæsierit, quid respondebo illi ?
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 Numquid non in utero fecit me, qui et illum operatus est, et formavit me in vulva unus ?
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 Si negavi quod volebant pauperibus, et oculos viduæ expectare feci ;
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 si comedi buccellam meam solus, et non comedit pupillus ex ea
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 (quia ab infantia mea crevit mecum miseratio, et de utero matris meæ egressa est mecum) ;
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 si despexi pereuntem, eo quod non habuerit indumentum, et absque operimento pauperem ;
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 si non benedixerunt mihi latera ejus, et de velleribus ovium mearum calefactus est ;
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 si levavi super pupillum manum meam, etiam cum viderem me in porta superiorem :
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 humerus meus a junctura sua cadat, et brachium meum cum suis ossibus confringatur.
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 Semper enim quasi tumentes super me fluctus timui Deum, et pondus ejus ferre non potui.
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 Si putavi aurum robur meum, et obrizo dixi : Fiducia mea ;
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 si lætatus sum super multis divitiis meis, et quia plurima reperit manus mea ;
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 si vidi solem cum fulgeret, et lunam incedentem clare,
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 et lætatum est in abscondito cor meum, et osculatus sum manum meam ore meo :
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 quæ est iniquitas maxima, et negatio contra Deum altissimum.
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 Si gavisus sum ad ruinam ejus qui me oderat, et exsultavi quod invenisset eum malum :
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 non enim dedi ad peccandum guttur meum, ut expeterem maledicens animam ejus.
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 Si non dixerunt viri tabernaculi mei : Quis det de carnibus ejus, ut saturemur ?
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 foris non mansit peregrinus : ostium meum viatori patuit.
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 Si abscondi quasi homo peccatum meum, et celavi in sinu meo iniquitatem meam ;
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 si expavi ad multitudinem nimiam, et despectio propinquorum terruit me : et non magis tacui, nec egressus sum ostium.
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 Quis mihi tribuat auditorem, ut desiderium meum audiat Omnipotens, et librum scribat ipse qui judicat,
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 ut in humero meo portem illum, et circumdem illum quasi coronam mihi ?
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 Per singulos gradus meos pronuntiabo illum, et quasi principi offeram eum.
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 Si adversum me terra mea clamat, et cum ipsa sulci ejus deflent :
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 si fructus ejus comedi absque pecunia, et animam agricolarum ejus afflixi :
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 pro frumento oriatur mihi tribulus, et pro hordeo spina. Finita sunt verba Job.