Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 Einen Bund schloss ich mit meinen Augen, nie eine Jungfrau lüstern anzusehen.
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 Was wäre sonst mein Teil von Gott dort oben, mein Erbe vom Allmächtigen in der Höhe?
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 Ist nicht Verderben dem Frevler bestimmt und Missgeschick den Übeltätern?
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 Sieht er denn meine Wege nicht, zählt er nicht alle meine Schritte?
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 Wenn ich in Falschheit einherging, wenn zum Betrug mein Fuß eilte,
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 dann wäge Gott mich auf gerechter Waage, so wird er meine Unschuld anerkennen.
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 Wenn mein Schritt vom Wege wich, mein Herz meinen Augen folgte, an meinen Händen Makel klebte,
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 dann esse ein anderer, was ich säe, entwurzelt werde, was mir sprosst.
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 Wenn sich mein Herz von einer Frau betören ließ und ich an der Tür meines Nachbarn lauerte,
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 dann mahle meine Frau einem andern und andere sollen sich beugen über sie.
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 Denn das wäre eine Schandtat und ein Verbrechen, von Richtern zu strafen.
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 Denn das wäre Feuer, das zum Abgrund frisst und meine ganze Habe entwurzelt.
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 Wenn ich das Recht meines Knechts missachtet und das meiner Magd im Streit mit mir,
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 was könnt ich tun, wenn Gott sich erhöbe, was ihm entgegnen, wenn er mich prüfte?
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 Hat nicht mein Schöpfer auch ihn im Mutterleib geschaffen, hat nicht der Eine uns im Mutterschoß gebildet?
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 Wenn ich der Armen Wunsch versagte, verschmachten ließ der Witwe Augen,
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 wenn ganz allein ich meinen Bissen aß, das Waisenkind aber nicht davon aß -
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 von Jugend an hat wie ein Vater er mich großgezogen, vom Mutterschoß an mich geleitet -,
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 wenn ich den Verlorenen sah ohne Kleid und ohne Decke den Verarmten,
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 wenn nicht seine Lenden mir dankten, er nicht von der Schur meiner Lämmer sich wärmte,
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 wenn meine Hand der Waise drohte, weil ich am Tor Helfer für mich sah,
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 dann falle die Schulter mir vom Nacken, breche der Arm mir aus dem Gelenk.
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 Ja, Schrecken träfe mich, Gottes Verderben, vor seiner Hoheit hielte ich nicht stand.
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 Wenn ich auf Gold meine Hoffnung setzte, zum Feingold sprach: Du meine Zuversicht!,
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 wenn ich mich freute, dass groß mein Vermögen, dass viel erreicht hat meine Hand,
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 wenn ich die leuchtende Sonne sah, wie sie strahlte, den Mond, wie er herrlich dahinzog,
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 wenn heimlich sich mein Herz betören ließ und meine Hand dem Mund zum Kuss sich bot,
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 auch das wäre ein Verbrechen, vom Richter zu strafen, denn Gott da droben hätte ich verleugnet.
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 Wenn ich am Unglück meines Feinds mich freute und triumphierte, dass Unheil ihn traf -
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 habe ich doch meinem Mund zu sündigen verboten, sein Leben mit Fluch zu verwünschen.
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 Wenn meine Zeltgenossen nicht gestanden: Wer wurde von seinem Fleisch nicht gesättigt?
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 Kein Fremder musste draußen übernachten, dem Wanderer tat meine Tür ich auf.
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 Wenn ich nach Menschenart meine Frevel verhehlte, meine Schuld verbarg in meiner Brust,
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 weil ich die große Menge scheute und die Verachtung der Sippen mich schreckte, so schwiege ich still und ginge nicht zur Tür hinaus.
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 Gäbe es doch einen, der mich hört. Das ist mein Begehr, dass der Allmächtige mir Antwort gibt: Hier ist das Schriftstück, das mein Gegner geschrieben.
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 Auf meine Schulter wollte ich es heben, als Kranz es um den Kopf mir winden.
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 Ich täte die Zahl meiner Schritte ihm kund, ich nahte mich ihm wie ein Fürst.
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 Wenn über mich mein Acker schrie, seine Furchen miteinander weinten,
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 wenn seinen Ertrag ich verzehrte, ohne zu bezahlen, das Verlangen seines Herrn ich unerfüllt ließ,
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 sollen Dornen wachsen statt Weizen, statt Gerste stinkendes Kraut. Zu Ende sind die Worte Ijobs.