Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 I made a covenant with my eyes, that I would not so much as think upon a virgin.
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 For what part should God from above have in me, and what inheritance the Almighty from on high?
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 Is not destruction to the wicked, and aversion to them that work iniquity?
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 Doth not he consider my ways, and number all my steps?
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 If I have walked in vanity, and my foot hath made haste to deceit:
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 Let him weigh me in a just balance, and let God know my simplicity.
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 If my step hath turned out of the way, and if my heart hath followed my eyes, and if a spot hath cleaved to my hands:
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 Then let me sow and let another eat: and let my offspring be rooted out.
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 If my heart hath been deceived upon a woman, and if I have laid wait at my friend's door:
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 Let my wife be the harlot of another, and let other men lie with her.
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 For this is a heinous crime, and a most grievous iniquity.
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 It is a fire that devoureth even to destruction, and rooteth up all things that spring.
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 If I have despised to abide judgment with my manservant, or my maidservant, when they had any controversy against me:
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 For what shall I do when God shall rise to judge? and when he shall examine, what shall I answer him?
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 Did not he that made me in the womb make him also: and did not one and the same form me in the womb?
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 If I have denied to the poor what they desired, and have made the eyes of the widow wait:
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 If I have eaten my morsel alone, and the fatherless hath not eaten thereof:
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 (For from my infancy mercy grew up with me: and it came out with me from my mother's womb :)
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 If I have despised him that was perishing for want of clothing, and the poor man that had no covering:
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 If his sides have not blessed me, and if he were not warmed with the fleece of my sheep:
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 If I have lifted up my hand against the fatherless, even when I saw myself superior in the gate:
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 Let my shoulder fall from its joint, and let my arm with its bones be broken.
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 For I have always feared God as waves swelling over me, and his weight I was not able to bear.
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 If I have thought gold my strength, and have said to fine gold: My confidence:
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 If I have rejoiced over my great riches, and because my hand had gotten much.
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 If I beheld the sun when it shined, and the moon going in brightness:
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 And my heart in secret hath rejoiced, and I have kissed my hand with my mouth:
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 Which is a very great iniquity, and a denial against the most high God.
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 If I have been glad at the downfall of him that hated me, and have rejoiced that evil had found him.
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 For I have not given my mouth to sin, by wishing a curse to his soul.
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 If the men of my tabernacle have not said: Who will give us of his flesh that we may be filled?
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 The stranger did not stay without, my door was open to the traveller.
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 If as a man I have hid my sin, and have concealed my iniquity in my bosom.
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 If I have been afraid at a very great multitude, and the contempt of kinsmen hath terrified me: and I have not rather held my peace, and not gone out of the door.
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 Who would grant me a hearer, that the Almighty may hear my desire; and that he himself that judgeth would write a book,
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 That I may carry it on my shoulder, and put it about me as a crown?
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 At every step of mine I would pronounce it, and offer it as to a prince.
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 If my land cry against me, and with it the furrows thereof mourn:
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 If I have eaten the fruits thereof without money, and have afflicted the soul of the tillers thereof:
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 Let thistles grow up to me instead of wheat, and thorns instead of barley.