Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 Pepigi foedus cum oculis meis ut ne cogitarem quidem de virgine.
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 Quae enim pars mea apud Deum desuper, et quae hereditas apud Omnipotentem in excelsis?
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 Numquid non perditio est iniquo, et alienatio operantibus iniustitiam?
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 Nonne ipse considerat vias meas et cunctos gressus meos dinumerat?
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 Si ambulavi in vanitate, et festinavit in dolo pes meus,
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 appendat me in statera iusta et sciat Deus integritatem meam.
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 Si declinavit gressus meus de via, et si secutum est oculos meos cor meum, et si manibus meis adhaesit macula,
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 seram, et alius comedat, et progenies mea eradicetur.
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 Si deceptum est cor meum super muliere, et si ad ostium amici mei insidiatus sum,
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 molat pro alio uxor mea, et super illam incurventur alii.
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 Hoc enim nefas est et iniquitas iudicialis;
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 ignis est usque ad perditionem devorans et omnia eradicans genimina.
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 Si contempsi subire iudicium cum servo meo et ancilla mea, cum disceptarent adversum me,
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 quid enim faciam, cum surrexerit ad iudicandum Deus; et, cum quaesierit, quid respondebo illi?
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 Numquid non in ventre fecit me, qui et illum operatus est, et formavit me in visceribus unus?
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 Si negavi, quod volebant, pauperibus et oculos viduae languescere feci;
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 si comedi buccellam meam solus, et non comedit pupillus ex ea,
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 quia ab infantia mea educavi eum ut pater et de ventre matris meae direxi eam;
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 si despexi pereuntem, eo quod non habuerit indumentum, et absque operimento pauperem;
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 si non benedixerunt mihi latera eius, et de velleribus ovium mearum calefactus est;
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 si levavi super pupillum manum meam, cum viderem in porta adiutorium mihi,
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 umerus meus a iunctura sua cadat, et brachium meum cum ossibus lacertorum confringatur,
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 quia timor super me calamitas a Deo, et contra maiestatem eius nihil valerem!
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 Si putavi aurum securitatem meam et obryzo dixi: Fiducia mea!;
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 si laetatus sum super multis divitiis meis, et quia plurima repperit manus mea;
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 si vidi solem, cum fulgeret, et lunam incedentem clare,
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 et decepit me in abscondito cor meum, et osculatus sum manum meam ore meo,
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 quae est iniquitas iudicialis, eo quod negassem Deum desuper;
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 si gavisus sum ad ruinam eius, qui me oderat, et exsultavi quod invenisset eum malum,
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 cum non dederim ad peccandum guttur meum, ut expeterem maledicens animam eius;
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 si non dixerunt viri tabernaculi mei: “Quis det, qui de carnibus eius nonsaturatus sit?”;
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 foris non mansit peregrinus, ostium meum viatori patuit;
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 si abscondi quasi homo peccatum meum et celavi in sinu meo iniquitatem meam;
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 si expavi ad multitudinem nimiam, et despectio propinquorum terruit me, et magis tacui nec egressus sum ostium.
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 Quis mihi tribuat auditorem? Ecce signum meum! Omnipotens respondeat mihi! Ecce liber, quem scripsit vir litis meae,
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 ut in umero meo portem illum et alligem illum quasi coronam mihi.
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 Numerum graduum meorum pronuntiabo illi et quasi principem adibo eum.
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 Si adversum me terra mea clamat, et cum ipsa sulci eius deflent;
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 si fructus eius comedi absque pecunia et animam agricolarum eius afflixi,
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 pro frumento oriatur mihi tribulus, et pro hordeo herba foetida! ”. Finita sunt verba Iob.