Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 Io avea fatto patto con gli occhi miei; Come dunque avrei io mirata la vergine?
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 E pur quale è la parte che Iddio mi ha mandata da alto? E quale è l’eredità che l’Onnipotente mi ha data da’ luoghi sovrani?
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 La ruina non è ella per lo perverso, E gli accidenti strani per gli operatori d’iniquità?
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 Non vede egli le mie vie? E non conta egli tutti i miei passi?
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 Se io son proceduto con falsità, E se il mio piè si è affrettato alla fraude,
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 Pesimi pure Iddio con bilance giuste, E conoscerà la mia integrità.
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 Se i miei passi si sono stornati dalla diritta via, E se il mio cuore è ito dietro agli occhi miei, E se alcuna macchia mi è rimasta attaccata alla mano;
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 Semini pure io, e un altro se lo mangi; E sieno diradicati i miei rampolli
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 Se il mio cuore è stato allettato dietro ad alcuna donna, E se io sono stato all’agguato all’uscio del mio prossimo;
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 Macini pur la mia moglie ad un altro, E chininsi altri addosso a lei.
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 Perciocchè quello è una scelleratezza, Ed una iniquità da giudici.
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 Conciossiachè quello sarebbe stato un fuoco Che mi avrebbe consumato fino a perdizione, E avrebbe diradicata tutta la mia rendita.
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 Se io ho disdegnato di comparire in giudicio col mio servitore, E con la mia servente, Quando hanno litigato meco;
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 E che farei io, quando Iddio si leverà? E quando egli ne farà inchiesta, che gli risponderei?
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 Colui che mi ha fatto nel seno non ha egli fatto ancora lui? Non è egli un medesimo che ci ha formati nella matrice?
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 Se io ho rifiutato a’ poveri ciò che desideravano, Ed ho fatti venir meno gli occhi della vedova;
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 E se ho mangiato tutto solo il mio boccone, E se l’orfano non ne ha eziandio mangiato;
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 Conciossiachè dalla mia fanciullezza esso sia stato allevato meco, Come appresso un padre; Ed io abbia dal ventre di mia madre avuta cura della vedova;
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 Se ho veduto che alcuno perisse per mancamento di vestimento, E che il bisognoso non avesse nulla da coprirsi;
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 Se le sue reni non mi hanno benedetto, E se egli non si è riscaldato con la lana delle mie pecore;
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 Se io ho levata la mano contro all’orfano, Perchè io vedeva chi mi avrebbe aiutato nella porta;
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 Caggiami la paletta della spalla, E sia il mio braccio rotto, e divelto dalla sua canna.
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 Perciocchè io avea spavento della ruina mandata da Dio, E che io non potrei durar per la sua altezza
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 Se ho posto l’oro per mia speranza; E se ho detto all’oro fino: Tu sei la mia confidanza;
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 Se mi son rallegrato perchè le mie facoltà fosser grandi, E perchè la mia mano avesse acquistato assai;
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 Se ho riguardato il sole, quando risplendeva; E la luna facendo il suo corso, chiara e lucente;
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 E se il mio cuore è stato di nascosto sedotto, E la mia bocca ha baciata la mia mano;
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 Questa ancora è una iniquità da giudici; Conciossiachè io avrei rinnegato l’Iddio disopra.
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 Se mi son rallegrato della calamità del mio nemico, Se mi son commosso di allegrezza, quando male gli era sopraggiunto,
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 Io che non pure ho recato il mio palato a peccare, Per chieder la sua morte con maledizione;
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 Se la gente del mio tabernacolo non ha detto: Chi ci darà della sua carne? Noi non ce ne potremmo giammai satollare….
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 Il forestiere non è restato la notte in su la strada; Io ho aperto il mio uscio al viandante
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 Se io ho coperto il mio misfatto, come fanno gli uomini, Per nasconder la mia iniquità nel mio seno…
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 Quantunque io potessi spaventare una gran moltitudine, Pure i più vili della gente mi facevano paura, Ed io mi taceva, e non usciva fuor della porta.
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 Oh! avessi io pure chi mi ascoltasse! Ecco, il mio desiderio è Che l’Onnipotente mi risponda, O che colui che litiga meco mi faccia una scritta;
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 Se io non la porto in su la spalla, E non me la lego attorno a guisa di bende.
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 Io gli renderei conto di tutti i miei passi, Io mi accosterei a lui come un capitano.
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 Se la mia terra grida contro a me, E se parimente i suoi solchi piangono;
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 Se ho mangiati i suoi frutti senza pagamento, E se ho fatto sospirar l’anima de’ suoi padroni;
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 In luogo del grano nascami il tribolo, E il loglio in luogo dell’orzo. Qui finiscono i ragionamenti di Giobbe