Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 J’avais imposé une règle à mes yeux, que jamais ils ne s’arrêtent sur une vierge.
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 Car, que nous enverra Dieu, de ses hauteurs, quel est le sort que nous prépare là-haut le Puissant?
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 N’est-ce pas le malheur pour le méchant, les épreuves pour les malfaisants?
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 N’a-t-il donc pas vu ma conduite? N’a-t-il pas noté toutes mes démarches?
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 Ai-je vécu dans le mensonge, me suis-je affairé pour tromper les autres?
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 Qu’il me pèse sur la balance de la justice! Dieu, saura que je suis sans reproches.
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 Mes pas ont-ils dévié du droit chemin, me suis-je laissé mener par mes désirs, ai-je trempé dans des affaires sales?
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 Alors, qu’un autre dévore ce que j’ai semé, que soient déracinés mes rejetons!
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 Me suis-je égaré pour une femme, ai-je fait le guet à la porte de mon prochain?
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 Que ma femme, alors, tourne la meule pour d’autres, et qu’un autre couche avec elle!
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 (Car c’est une chose honteuse, un crime détestable.)
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 Car j’aurais allumé le feu qui dévore, qui consumerait mes biens jusqu’à ma perte.
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 Ai-je méprisé les droits de mon serviteur ou de ma servante en conflit avec moi?
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 Que ferais-je alors au tribunal de Dieu, que lui répondrais-je quand il m’interrogera?
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 Il m’a pétri dans le sein de ma mère, eux de même, un seul Dieu nous a tous formés dans le ventre.
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 31:38 Si ma terre a crié vengeance contre moi, et qu’avec elle mes sillons ont pleuré,
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 31:39 parce que j’en mangeais sans avoir rien payé, et suçais jusqu’au sang de ses travailleurs,
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 31:40 qu’ils donnent désormais, non du blé mais des ronces, et de la mauvaise herbe à la place de l’orge!
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 31:16 Ai-je refusé aux pauvres ce qu’ils désiraient, ai-je laissé la veuve attendre en vain?
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 31:17 Ai-je mangé mon pain tout seul, sans que l’orphelin en ait sa part?
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 31:18 Tout jeune encore je me faisais son père, dès ma plus tendre enfance j’assistais la veuve.
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 31:19 À peine voyais-je un pauvre à demi nu, un miséreux sans rien pour se couvrir,
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 31:20 qu’il se réchauffait sous la laine de mes bêtes, et de tout son corps il me bénissait.
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 31:21 Si j’ai fait un jour violence à l’orphelin, fort de mes appuis auprès des notables,
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 31:22 que mon épaule alors se détache du tronc, que mon bras se brise au coude!
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 31:23 Car je redoute les punitions de Dieu, et je ne pourrais rien face à sa majesté.
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 31:24 Ai-je mis ma confiance dans l’or, ai-je dit: “Avec toi, mon ami, je suis tranquille”?
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 31:25 Était-ce mon orgueil d’avoir tant de richesses et de m’être monté une telle fortune?
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 31:26 Quand je voyais le soleil en son éclat, la marche de la lune radieuse au firmament,
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 31:27 me suis-je secrètement laissé séduire? ai-je baisé ma main comme on fait pour un dieu?
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 31:28 Cela encore serait un crime détestable, car j’aurais renié le Dieu Très-Haut.
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 31:29 Me suis-je réjoui du malheur de mon ennemi, ai-je dansé de joie quand l’épreuve le frappait?
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 31:30 Non, je n’ai pas permis que ma bouche faute en lui souhaitant la mort!
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 31:31 Tous disaient dans ma tente: “À qui n’a-t-il pas donné, largement, sa viande?”
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 31:32 L’étranger ne passait pas la nuit dehors, car j’ouvrais mes portes au voyageur.
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 31:33 Ou bien aurais-je, c’est humain, caché mes fautes et refusé de reconnaître mes torts?
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 31:34 Ai-je alors vécu craignant les rumeurs, redoutant le mépris des familles, m’enfermant chez moi dans le silence?
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 31:35 Ah! qui me donnera d’être entendu? Je le signe: que le Puissant maintenant me réponde, que l’adversaire écrive son réquisitoire:
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 31:36 je le porterai sur ma poitrine, je m’en ferai des couronnes.
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 31:37 Je lui rendrai compte de tous mes pas, je me présenterai chez lui comme un prince. Fin des paroles de Job.